Heló mindenki!

Most már tényleg jó rég írtam. Még valamikor nyár végén írtam utoljára. Azóta nagyon sok minden történt.

Hol is kezdjem? Hol? Talán ott, hogy az életem egy részét elvesztettem. Nem maradhattam az álmaim állásában és így újra munka után kellett néznem.
Szerencsémre 1,5 hónap alatt találtam melót, így amikor lejárt a szerződésem másnap már az új helyen kezdhettem. Olyan helyre sikerült elhelyezkednem ahová csak kocsival tudok menni, így vettem egy autót magamnak. Hát autónak nem mondanám, inkább egy sötétkék guruló fűtött esernyőnek. Vettem egy Suzukit. Igen van autóm, az új állásom teljesen más, mint amit megszoktam. Egy kereskedelmi lánc központi elosztó raktárában vagyok Áruátvevő. Nem rossz csak fárasztó. Reggel 6-ra kell járni és nekem most még 6 órát kell dolgozni. És 4-5 hetente pedig 3-4 nap éjszaka. Ami azt jelenti, hogy délután 7-től másnap kb hajnali 1-2-ig. 

A meló nem rossz, a kocsit is próbálom komfortosabbá tenni. Nagyon jó vétel volt és, azért esett rá a választás, mert nem volt más és az idő sürgetett. Nagyon jó állapotban van. Itt ott van rajta egy két karc és horpadás. Inkább nagyon el volt hanyagolva így sok időbe van már, hogy mindent szét szedni rajta és újra összerakni. De jó. Szabad vagyok teljesen. Senki nem mondja mikor hová és miért. Saját kocsi, saját fizetés, saját benzin.

A legnagyobb problémám még mindig a magány és az egyedül lét. Most sincs senki az életemben, akivel kicsit tudnék szórakozni. Egyedül járok vásárolni, enni és moziba. Egy darabig ez jó és élvezi az ember, de amikor 24 évesen az anyukáját kell megkérdezni, hogy jó-e a ruha vagy a parfüm amit vett az már unalmas. 

Jó formás mindenkivel megszakadt a kapcsolatom. Csak egy pár emberke maradt akivel beszélgetni szoktam. Volt kollégák és ennyi. Senki más.

Zs-vel nem fejlődött a kapcsolatunk. Semmit se. 2-3 hetente váltunk pár szót, de már nincs is beszéd témánk. Próbáltam közeledni felé, hogy találkozzunk, de mindig a kifogások. Ha talán mégis megegyeztünk akkor valami közbe jött. Nem is az a baj, hogy közbe jött, hanem, hogy nem szólt róla. Ha előtte való nap nem kérdek rá akkor nem szól...senki be se lehet már megbízni.

Nah az életem még mindig sanyarú. Lehet autód, kereshetsz vagyonokat, de ha nincs kivel megosztanod akkor mind hiába. Mondjuk néha úgy érzem, lehet jobb is. elnézem a kollégákat akik évek után szakítanak a párjukkal és hogy mennyire megviseli őket. Egy másik lélekre alapozzák a jövőt. Összeköltöznek, közösen vesznek ezt-azt, nyaralni mennek stb stb
És egyik percről a másikra egyedül találod magadat egy olyan albérletben, amibe azért költöztél, hogy a másiknak jobb legyen. Hát ebből nem kérek. Az emberek kegyetlenek magukkal és másokkal is.

Csodálják, hogy egyre jobban befeléfordulok???

Utálom az ünnepeket és a szilvesztert. Mindent elrontanak és semmi jó se történik bennük.

Remélem minden megváltozik az új évben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.