Sose jó
2014.05.19. 19:26
Hello,
Röviden az elmúlt időszakról.
Szóval letelt a 6 hónapom, határozott időből határozatlan időre váltott a szerződésem. Maradtam elkezdtek beiskolázni. A tanfolyamon Én voltam az egyedüli férfi. És megismertem egy lányt. Így kezdődött a bonyodalom.
Beszélgettünk, nevetgéltünk. Tudni kell a helyzetről, hogy ha azon az osztályon dolgozna ahol Én, akkor a beosztottam lenne.
Viccesen megjegyezte, hogy majd a segítségemet természetben fogja megfizetni. Nem is foglalkoztam vele, gondoltam nagy ez a raktár úgy se fogunk összefutni többé. Persze közben meg tudtam, hogy idősebb, mint Én, de ennyi. Semmi mást nem tudtam róla, a keresztnevén és a korán kívül.
Teltek a napok, közeledett a tanfolyam vizsgája. Előtte persze Én éjszakás műszakba kerültem, mert miért is ne. Húsvét hétfőn már dolgozni előtte meg egyfolytában túlórázni, nehogy legyen egy kis szabad vagy pihenő időm.
Egyik éjszakás napomon épp elkezdődött a műszakom, amikor egy ismerős hangot hallottam meg a raktárból és egy alacsony kis fiatal csaj sétált felém. Ő volt az. Visszahozta az egyik raktári munkaeszközt. Rögtön szóba elegyedtünk, viccesen megjegyezte nem hívtam, mondom szám nélkül nehéz is. Csodák csodájára rögtön megadta a számát. Mondom egy próbát megér. Megmondta a vezetéknevét is. Számát elmentettem, azt majd meglátjuk. Még az éjszaka folyamán megkerestem FB-n azt bejelöltem ismerősnek. Másnap délelőtt elkezdtünk beszélgetni és kiderült két olyan dolog amit nem akartam hallani. Gyerekei vannak. Két kicsi lánya van.
Persze mondtam neki, hogy gyerek miatt nem játszik semmi komoly csak max barátság extrákkal. Addig addig beszélgettünk, hogy kitaláltam menjünk el moziba. Persze a mozi nem jött össze, de nem baj másnap majd délután elmegyünk kirándulni és ismerkedni. El is mentünk. Jól éreztük magunkat meg egymást. Itthon semmit se mondtam. Miért kéne mindent tudniuk?! Jött a munkaünnepe se Ő, se Én nem dolgoztam. Egy hirtelen felindulásból jött, hogy elugrom érte és menjünk el valahová és folytassuk ott ahol előző nap abba hagytuk. Persze nem kellett sokáig győzködni, gyerekeket letette és mentünk. Vacsi, egy kis séta stb stb. Azt jött aminek jönnie kellett. Oké. Másnap beszéltünk, nagyon fel volt dobódva. Persze itthon már érdeklődtek és dühösek voltak, hogy hova mászkálok. Mondtam, hogy egy lány, de ennyi. Persze, hogy furdalta a kíváncsiság anyám oldalát. Szombaton addig kérdezősködött még pár infót elmondtam neki, a többit meg kitalálta. Aznap már nem beszéltünk sokat. Csak morgott. Este mozi, megint ami kell azt kicsit késve, de haza értem. Na ez kiverte a biztosítékot és közölték, hogy ha azt mondom ekkor érek haza akkor ekkor érjek haza (24 vagyok, egyszer késtem 1 órát és már balhé!!!!).
Vasárnap anyám elkezdett faggatni, hogy ki ez mi ez mit akar. Mondtam ki ez mi ez. Két gyerek, egyedül neveli, kicsit idősebb, "kolléga". Hát borult a bili rendesen. Hülye vagyok, eszetlen, mit gondolok, álmok tervek kuka, sose lesz rendes életem így és különben is mit fognak szólni az emberek. Aznap ismét nem beszéltünk sokat, persze elmondtam apának is, hogy mondjon valamit, annyit mondott amíg nem nagyon komoly nem baj, de nem örül neki. Persze anya mondta, csak mondta és mondta a magáét egyfolytában. Este már zokogott is meg volt minden ami belefér. Nem beszéltünk. Egy éjszakát nem aludtam, hogy most mit csináljak. Jó vele, jól érzem magamat, végre lehet valakivel jönni menni beszélgetni és viszonozza is. És nem látszik rajta, hogy idősebb (kérdezte mennyinek nézem, mondtam 20, közölte köszi, de 28) az se, hogy két gyereke van. És különben is, nem a kezét kértem meg. Hétfő volt egy kis dolgom és bementem a volt munkahelyemre a kollégákhoz mesélni és véleményt kikérni. Ők gratuláltak, örültek és azt mondták nem baj, nem a gyerekekkel vagyok. Ráadásul hozzá kell, hogy tegyem egyezséget kötöttünk, hogy jó ideig nem találkozom a gyerekekkel, mert nem és kész. Neki ez fontos a védelmükben, nekem meg mindegy mert nem szeretem a gyerekeket és különben is.
Úgy döntöttem, hogy nem vetek végett a dolognak és kedden elmentünk beszélgetni és plusz infókat megosztani egymással. És akkor amiről én már tudtam, csak nem említettem neki, közölte, hogy a kisebbik lánya beteg. Születésétől fogva halmozottan fogyatékos mind testileg mind szellemileg. Puff neki!!!!
Láttam rajta nagyon nehéz neki erről beszélnie és minden percben azt figyeli, hogy lelépek-e. Mondtam neki, hogy okés, de nem emlegetjük és meglátjuk mi lesz belőle. Kicsit megnyugodtam és Ő is. Persze anyám nem. Ő tovább folytatta. Megint kicsit késtem és már világ vége. Kitaláltam csütörtökön, hogy a fagyi világnapján el kéne menni enni egyet. Persze ez megint kiverte a biztosítékot és hová megyek minek megyek most rögtön vessek véget a dolognak.
Most úgy áll a dolog, hogy már elég sok időt töltöttünk együtt. Mozik, kirándulás chatalések stb stb.
Kezdődik a nyár és együtt tervezünk egy 2-3 napos balatoni nyaralást. Persze senkinek se tetszik...
Ott tartok, hogy megint elbizonytalanodtam. Lehet tényleg rossz ötlet és a családra kéne hallgatni vagy hagyni a fenébe és megpróbálni, hátha egy ideig nem jól érezzük magunkat és azt ha már nem akkor vége.
Ő szerelmes az tuti. Én, nem tudom, nem hiszem. Jó vele meg minden, de lehet csak azért érzem így mert már szükségem volt valakire az életben. Szerinte Én is szerelmes vagyok, mert csillog a szemem és vidám vagyok meg minden.
Teljesen más világból jöttünk, teljesen más jövő képpel és tervekkel. Sajnos nem tudom mit csináljak. A szívem azt mondja, hogy próbáld meg, az agyam azt mondja vessek véget neki, még nagyon elmélyül és nem fogok tudni lépni mert tényleg elvakult szerelmes leszek.
Ha nem lenne gyereke tökéletes lenne számomra. De nincs tökéletes. A két kis hobbitka, úgy hogy még nem is ismerem őket eléggé megnehezítik az életemet.
Nem tudom mit csináljak. Persze azt nem mondhatom,hogy véget vetek neki és lesz másik, mert nem lesz. Honnan lenne, mikor nem járok szórakozni és nem beszélek senkivel se?? A neten se találtam senkit se.
Ha lenne valakinek ötlete az megoszthatná velem. Mikor azt hittem jobb lesz, talán jobb, de rosszabb is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sangel 2014.05.19. 20:44:47
A gyerekes anyával pedig vigyázz. Semmiképpen se ismerkedj meg a gyerekeivel, mert akkor már nem lesz kiutad a dologból. De ne utáld a gyerekeit, mert sem a gyerekek, sem az anya nem tehet semmiről.
Ne hitegesd sosem, és légy mindig korrekt. És időben tudj kiszállni a dologból, sérülés nélkül mind a kettőtök részéről, hamár nem játszik a komolyan tervezés vele!