Hello!

Rég írtam már megint. Nem azért mert jól vagyok, csak nagyon sok volt a munkám. Nyár, helyettesítés, helyettesítés hátán. 

A cím árulkodó lehet. Beléptem a finishbe. Leültem a főnökkel beszélni 1 hónappal ezelőtt, hogy van-e lehetőség arra, hogy maradjak. Sajnos nem volt a válasz. Erre számítottam, de egy világ dőlt össze bennem. Akkor nem fogtam fel, hogy ez mit is jelent számomra. De az elmúlt 2 hétben a poklot éltem át. És mi lesz még? Még csak most kezdődik igazán. Nincs semmi munka kilátásban se. Nagyon el vagyok keseredve. De tényleg. Napok óta alig alszom. Le vagyok törve. A sírás kerülget akárhányszor szóba kerül. Nem tudok mihez kezdeni. Itt írom épp ezt és csak bele gondolok, hogy eljön azaz idő, hogy hétfő este haza jövök és kedd reggel nem megyek be dolgozni. És talán soha többé nem megyek be dolgozni. Dolgozni oda, ahova egész életemben szerettem volna. Végül is nem lehet szemrehányó. Sikerült ott voltam gyakorlaton és majdnem pontosan rá 1 évre elkezdtem dolgozni. 

Sokszor mondtam ezt már, de tényleg életem egyik legjobb napja volt. Reggel nem telefont mentem szerelni, hanem oda mentem ahová egész életemben vágytam. 

Mire megszoktam mindenkit és sikerült aránylag kiismerni mindenki szokásait pont véget ért. Sajnálom. 

Ha vissza tudnék menni az időben, mondjuk akkorra amikor kezdtem biztos másképp csinálnám. Jobban kiélvezném. Megpróbálnám nem elrontani Zs-vel, hogy a régi viszonyunk legyen. De nem tudom. Ezt dobta a gép. Azt dobta, hogy az egész életemben szenvednem kell és bizonyítanom. Nem csak magamnak, másoknak is. Mindig. 

Kezd eluralkodni rajtam megint azaz érzés ami szokott. Lehet el kéne dobni mindent és hagyni. Hagyni, hogy...

Nem tudom meddig fogom bírni ezt a stresszt. 

Azt hittem boldog leszek. Jó munkám lesz, lesz pénzem élhetek majd egy kicsit. Ehelyett jó munkám volt, pénzem volt, de nem éltem. Boldogtalan voltam. De legalább volt napi elfoglaltságom. Vártam a hétfőket, hogy dolgozhassak. Most nem lesz mit várnom. Nem. Egyedül leszek, boldogtalanul, munka nélkül itthon. 

    :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.