Hello,

Röviden az elmúlt időszakról. 
Szóval letelt a 6 hónapom, határozott időből határozatlan időre váltott a szerződésem. Maradtam elkezdtek beiskolázni. A tanfolyamon Én voltam az egyedüli férfi. És megismertem egy lányt. Így kezdődött a bonyodalom.

Beszélgettünk, nevetgéltünk. Tudni kell a helyzetről, hogy ha azon az osztályon dolgozna ahol Én, akkor a beosztottam lenne. 
Viccesen megjegyezte, hogy majd a segítségemet természetben fogja megfizetni. Nem is foglalkoztam vele, gondoltam nagy ez a raktár úgy se fogunk összefutni többé. Persze közben meg tudtam, hogy idősebb, mint Én, de ennyi. Semmi mást nem tudtam róla, a keresztnevén és a korán kívül. 

Teltek a napok, közeledett a tanfolyam vizsgája. Előtte persze Én éjszakás műszakba kerültem, mert miért is ne. Húsvét hétfőn már dolgozni előtte meg egyfolytában túlórázni, nehogy legyen egy kis szabad vagy pihenő időm. 

Egyik éjszakás napomon épp elkezdődött a műszakom, amikor egy ismerős hangot hallottam meg a raktárból és egy alacsony kis fiatal csaj sétált felém. Ő volt az. Visszahozta az egyik raktári munkaeszközt. Rögtön szóba elegyedtünk, viccesen megjegyezte nem hívtam, mondom szám nélkül nehéz is. Csodák csodájára rögtön megadta a számát. Mondom egy próbát megér. Megmondta a vezetéknevét is. Számát elmentettem, azt majd meglátjuk. Még az éjszaka folyamán megkerestem FB-n azt bejelöltem ismerősnek. Másnap délelőtt elkezdtünk beszélgetni és kiderült két olyan dolog amit nem akartam hallani. Gyerekei vannak. Két kicsi lánya van. 

Persze mondtam neki, hogy gyerek miatt nem játszik semmi komoly csak max barátság extrákkal. Addig addig beszélgettünk, hogy kitaláltam menjünk el moziba. Persze a mozi nem jött össze, de nem baj másnap majd délután elmegyünk kirándulni és ismerkedni. El is mentünk. Jól éreztük magunkat meg egymást. Itthon semmit se mondtam. Miért kéne mindent tudniuk?! Jött a munkaünnepe se Ő, se Én nem dolgoztam. Egy hirtelen felindulásból jött, hogy elugrom érte és menjünk el valahová és folytassuk ott ahol előző nap abba hagytuk. Persze nem kellett sokáig győzködni, gyerekeket letette és mentünk. Vacsi, egy kis séta stb stb. Azt jött aminek jönnie kellett. Oké. Másnap beszéltünk, nagyon fel volt dobódva. Persze itthon már érdeklődtek és dühösek voltak, hogy hova mászkálok. Mondtam, hogy egy lány, de ennyi. Persze, hogy furdalta a kíváncsiság anyám oldalát. Szombaton addig kérdezősködött még pár infót elmondtam neki, a többit meg kitalálta. Aznap már nem beszéltünk sokat. Csak morgott. Este mozi, megint ami kell azt kicsit késve, de haza értem. Na ez kiverte a biztosítékot és közölték, hogy ha azt mondom ekkor érek haza akkor ekkor érjek haza (24 vagyok, egyszer késtem 1 órát és már balhé!!!!).

Vasárnap anyám elkezdett faggatni, hogy ki ez mi ez mit akar. Mondtam ki ez mi ez. Két gyerek, egyedül neveli, kicsit idősebb, "kolléga". Hát borult a bili rendesen. Hülye vagyok, eszetlen, mit gondolok, álmok tervek kuka, sose lesz rendes életem így és különben is mit fognak szólni az emberek. Aznap ismét nem beszéltünk sokat, persze elmondtam apának is, hogy mondjon valamit, annyit mondott amíg nem nagyon komoly nem baj, de nem örül neki. Persze anya mondta, csak mondta és mondta a magáét egyfolytában. Este már zokogott is meg volt minden ami belefér. Nem beszéltünk. Egy éjszakát nem aludtam, hogy most mit csináljak. Jó vele, jól érzem magamat, végre lehet valakivel jönni menni beszélgetni és viszonozza is. És nem látszik rajta, hogy idősebb (kérdezte mennyinek nézem, mondtam 20, közölte köszi, de 28) az se, hogy két gyereke van. És különben is, nem a kezét kértem meg. Hétfő volt egy kis dolgom és bementem a volt munkahelyemre a kollégákhoz mesélni és véleményt kikérni. Ők gratuláltak, örültek és azt mondták nem baj, nem a gyerekekkel vagyok. Ráadásul hozzá kell, hogy tegyem egyezséget kötöttünk, hogy jó ideig nem találkozom a gyerekekkel, mert nem és kész. Neki ez fontos a védelmükben, nekem meg mindegy mert nem szeretem a gyerekeket és különben is. 

Úgy döntöttem, hogy nem vetek végett a dolognak és kedden elmentünk beszélgetni és plusz infókat megosztani egymással. És akkor amiről én már tudtam, csak nem említettem neki, közölte, hogy a kisebbik lánya beteg. Születésétől fogva halmozottan fogyatékos mind testileg mind szellemileg. Puff neki!!!!
Láttam rajta nagyon nehéz neki erről beszélnie és minden percben azt figyeli, hogy lelépek-e. Mondtam neki, hogy okés, de nem emlegetjük és meglátjuk mi lesz belőle. Kicsit megnyugodtam és Ő is. Persze anyám nem. Ő tovább folytatta. Megint kicsit késtem és már világ vége. Kitaláltam csütörtökön, hogy a fagyi világnapján el kéne menni enni egyet. Persze ez megint kiverte a biztosítékot és hová megyek minek  megyek most rögtön vessek véget a dolognak. 

Most úgy áll a dolog, hogy már elég sok időt töltöttünk együtt. Mozik, kirándulás chatalések stb stb. 
Kezdődik a nyár és együtt tervezünk egy 2-3 napos balatoni nyaralást. Persze senkinek se tetszik...
Ott tartok, hogy megint elbizonytalanodtam. Lehet tényleg rossz ötlet és a családra kéne hallgatni vagy hagyni a fenébe és megpróbálni, hátha egy ideig nem jól érezzük magunkat és azt ha már nem akkor vége. 

Ő szerelmes az tuti. Én, nem tudom, nem hiszem. Jó vele meg minden, de lehet csak azért érzem így mert már szükségem volt valakire az életben. Szerinte Én is szerelmes vagyok, mert csillog a szemem és vidám vagyok meg minden. 

Teljesen más világból jöttünk, teljesen más jövő képpel és tervekkel. Sajnos nem tudom mit csináljak. A szívem azt mondja, hogy próbáld meg, az agyam azt mondja vessek véget neki, még nagyon elmélyül és nem fogok tudni lépni mert tényleg elvakult szerelmes leszek.

Ha nem lenne gyereke tökéletes lenne számomra. De nincs tökéletes. A két kis hobbitka, úgy hogy még nem is ismerem őket eléggé megnehezítik az életemet.

Nem tudom mit csináljak. Persze azt nem mondhatom,hogy véget vetek neki és lesz másik, mert nem lesz. Honnan lenne, mikor nem járok szórakozni és nem beszélek senkivel se?? A neten se találtam senkit se.

Ha lenne valakinek ötlete az megoszthatná velem. Mikor azt hittem jobb lesz, talán jobb, de rosszabb is...

Sziasztok!

Valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy mi lehet a jövőm. Vajon nekem is lesz majd boldog családi életem? Nem tudom.
Egyre jobban úgy érzem, hogy nem.Lehet sikeres leszek a munkámban vagy csak egyszer elismerik majd amit csinálok. Talán még a mostani állásomból is kiszakadok és jobb munkám lesz. Normális beosztással és munkaidővel. 

Üdv Mindenkinek!

Megint írok. Nem mondom azt, hogy jó ami van, de ezt is értékelni kell.

Munka.

Szóval, a meló nem rossz. Egyre több önálló plusz feladatot bíznak rám. Hát majd meglátjuk mi lesz. Lehet felmondok, az is lehet, hogy nem. Még nem tudom mi lesz...sok mindentől fog ez függni. a pénz nagyon jó és még jobb lesz. sose fogok ennyit keresni és így élni, mint most. de ez a korai kelés és éjszakázás elég fárasztó. sokat hallottam, hogy aki ilyen helyen dolgozik, mint én az sokat fog tanulni. igen, sokat fog tanulni, de nem arról amiről én szeretnék. és itt van a másik oldal. ha erre a fizetésre építem az életemet akkor nem fogok tudni lépni ezután. nem tudom mit kellene csinálni. szüleim szerint ha megyek támogatnak ha maradok akkor is. ha maradok könnyebben tudok egyetemre menni, ha megyek akkor azt csinálhatom megint amit szeretnék, csak jóval kevesebb pénzért. meglátjuk majd mi lesz, a héten fogok döntést hozni elvileg. 

Magánélet.

Itt semmi se változott. Mondhatnám, hogy talán még rosszabb is. Beleöltem egy kisebb vagyont, hogy írni tudjak a társkereső oldalon. Elküldtem egy jó pár lánynak a leveleimet, de nem sok. Ami van az meg, hát elkeserítő. Most kaptam épp egy sima egyszerű és tiszta elutasítást. Van két lány akivel elég sokat levelezek. az egyikőjük felvett FB-n. Hát megmondom őszintén nagyon helyes és a levelezés alapján egy kedves lánynak tűnt. De mindig ugyanaz van. Csak én írok neki, ő nem. A levelezésünk alatt ő is kérdezett. De most, ha nem írok rá akkor semmi. Tudom mondta, hogy egyetemista, vizsgaidőszak stb stb.
De azért írhatna. Mondjuk nem tudom mit is vártam. Mindig így van, így kezdődik. Beszélgetünk, nekem elkezd tetszeni utána meg semmi. Semmilyen plusz erőfeszítést nem tett.
Ez van. 

A másik lány még nagyon fiatal, de nagyon csinos. Messze is lakik, de vele kicsit kötetlenebbül beszélgettem. Mondjuk ő elzárkózik mindennemű plusz kapcsolat felvételtől, mint FB vagy e-mail.

Nincs mit tenni. Egyedül fogok meghalni. Egyedül fogom leélni az életemet, barátok és szerelmek nélkül. 

Remélem, ha egyszer már nem leszek ezeket a sorokat olvassa majd valaki. És ráébred, hogy mennyire elárvult vagyok és tönkre tetettem a saját életemet. Remélem rájönnek arra, hogy itt volt egy "normális" szeretetre méltó kedves fiú és senkinek se kellett. Senkinek se. Mindenki eltaszította és egyedül maradt. Csak a kemény macsók tudnak becsajozni és a tahók...