Üdv Mindenkinek!

Megint írok. Nem mondom azt, hogy jó ami van, de ezt is értékelni kell.

Munka.

Szóval, a meló nem rossz. Egyre több önálló plusz feladatot bíznak rám. Hát majd meglátjuk mi lesz. Lehet felmondok, az is lehet, hogy nem. Még nem tudom mi lesz...sok mindentől fog ez függni. a pénz nagyon jó és még jobb lesz. sose fogok ennyit keresni és így élni, mint most. de ez a korai kelés és éjszakázás elég fárasztó. sokat hallottam, hogy aki ilyen helyen dolgozik, mint én az sokat fog tanulni. igen, sokat fog tanulni, de nem arról amiről én szeretnék. és itt van a másik oldal. ha erre a fizetésre építem az életemet akkor nem fogok tudni lépni ezután. nem tudom mit kellene csinálni. szüleim szerint ha megyek támogatnak ha maradok akkor is. ha maradok könnyebben tudok egyetemre menni, ha megyek akkor azt csinálhatom megint amit szeretnék, csak jóval kevesebb pénzért. meglátjuk majd mi lesz, a héten fogok döntést hozni elvileg. 

Magánélet.

Itt semmi se változott. Mondhatnám, hogy talán még rosszabb is. Beleöltem egy kisebb vagyont, hogy írni tudjak a társkereső oldalon. Elküldtem egy jó pár lánynak a leveleimet, de nem sok. Ami van az meg, hát elkeserítő. Most kaptam épp egy sima egyszerű és tiszta elutasítást. Van két lány akivel elég sokat levelezek. az egyikőjük felvett FB-n. Hát megmondom őszintén nagyon helyes és a levelezés alapján egy kedves lánynak tűnt. De mindig ugyanaz van. Csak én írok neki, ő nem. A levelezésünk alatt ő is kérdezett. De most, ha nem írok rá akkor semmi. Tudom mondta, hogy egyetemista, vizsgaidőszak stb stb.
De azért írhatna. Mondjuk nem tudom mit is vártam. Mindig így van, így kezdődik. Beszélgetünk, nekem elkezd tetszeni utána meg semmi. Semmilyen plusz erőfeszítést nem tett.
Ez van. 

A másik lány még nagyon fiatal, de nagyon csinos. Messze is lakik, de vele kicsit kötetlenebbül beszélgettem. Mondjuk ő elzárkózik mindennemű plusz kapcsolat felvételtől, mint FB vagy e-mail.

Nincs mit tenni. Egyedül fogok meghalni. Egyedül fogom leélni az életemet, barátok és szerelmek nélkül. 

Remélem, ha egyszer már nem leszek ezeket a sorokat olvassa majd valaki. És ráébred, hogy mennyire elárvult vagyok és tönkre tetettem a saját életemet. Remélem rájönnek arra, hogy itt volt egy "normális" szeretetre méltó kedves fiú és senkinek se kellett. Senkinek se. Mindenki eltaszította és egyedül maradt. Csak a kemény macsók tudnak becsajozni és a tahók...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.