Fiam, lány és busz után ne fuss. Ha elmegy az egyik, jön majd a másik. 

Ekkora közhelyet. Ezzel vitába szállnék. Lehet, hogy megéri a lány után futni, de lehet, hogy nem...

Ha komoly dolgot érzel iránt, akkor igen. De ha nem tudod eldönteni, akkor nem tudom. Miről is beszélek? Nem tudom. Honnan is tudhatnám? Nem számít.

Sok mindent megfogadtam már és általában nem szoktam betartani. DE most be fogom tartani.

Először is megfogadom, hogy nem fogom az életem a Facebook-n élni. Nem éri meg, hogy mindig mindenki tudjon rólam mindent. Ha olyan fontos dolog történik az életemben, akkor majd megírom itt magamnak vagy egy rövidke post-ban röviden, tömören. Aki meg fontos számomra és Én is az vagyok neki annak úgy is elmondom majd.

Másodszor pedig, nem fogok álom világban élni. Ha valaki azt mondja nekem, hogy NEM, akkor azt NEMnek is veszem és kész. Nem fogok magamból többé bolondot csinálni, főleg nem egy nő miatt. 

Sok mindent meg kéne még fogadnom, de inkább egy kis összegzés magamnak a hétvégére vonatkozóra.

Szóval, még most is csak Ő jár a fejemben. Pénteken leültem enni és valamiért rögtön Ő jutott eszembe. Pedig semmi ráemlékeztetőt nem csináltam azon kívül, hogy ettem...A legrosszabb az volt, hogy nem volt mit csináljak és mivel rettegek attól, hogy meglátom valamelyik posztját vagy Őt magát a FB-n nem mertem fellépni. Hja és igen, fent volt láttam, de semmi reakció...
Szombaton is egész nap gondolkoztam és megint láttam, hogy fent van - annyira vágyom rá, hogy írjon. Megszólalt a telefonom és rögtön azt hittem, hogy Ő az, mert 2 héttel ezelőtt szombat délután hívott és olyan jó volt hallani a hangját - akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó, ha tudom akkor szóval tartom, hogy mindig emlékezzek rá.
Most is fent van és Én is, de nem fogok írni és Ő sem.
Azaz egy remény él még bennem, hogy talán egyszer rám ír csak annyit, hogy "Szia! :) Mizu?" Mindig ezt írta, ha írt megnyugodtam.  - Előbb fogadtam meg, hogy nem fogok álom világban élni, de olyan nehéz elengedni. - 

Félek a szememtől is nagyon. Van egy nagy csomó a bal szemhéjamnál és nem tudom mi az. Attól tartok jégárpa. Azt műteni kell. És nem lesz velem...

Valaki megnézte az írásaimat, de nem tudom, hogy ki. :S

Talán, Ő? Nem hiszem, akkor már szólt volna. Elküldtem neki a az oldal címét, hogy hátha ezzel megenyhíthetem a szívét. De szerintem nem is foglalkozott vele.

Nagyon zavar, hogy nem tudom, hogy élte/éli meg ezt az egészet. Lehet, hogy csak Én fújtam fel ennyire. Nem tudom. Még most is kétségeim vannak, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy szeretem és hiányzik nagyon. Bármit megtennék érte. De lehet, hogy hülye vagyok és nem szabadna így éreznem iránta.
Itthon megmondtam, hogy nem akarom, hogy kérdezgessenek és ne említsék, ha nem muszáj. Azóta Anya viccesen megjegyezte, hogy beszéltem-e azzal az illetővel, akinek a nevét nem szabad kiejteni. Erre most mit mondjak. 

Ha egyszer véletlenül tényleg olvasná és Őt is ennyire megviseli/megviselte akkor írja meg nekem, hogy tudjam nem vagyok őrült.

Többé nem leszek vesztes. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.