Véget kellene vetni ennek az egész herce-hurcának. Már rég ezt kellett volna tennem. 

Szerintem a sok rossz amit elkövettem az életemben most üt vissza.
Sajnálom, de így van. Annyi mindent követtem el és sok olyat csináltam amit szégyenlek. Rengeteg olyan dolog van amit a sírba magammal fogok vinni, soha senki nem tudja meg miket tettem olyan emberek ellen akik szerettek, szeretnek és bíztak, bíznak bennem. 

Nem hiszem, hogy van ebből az állapotból bármilyen kiút is. Nem látom a javulást az állapotomban se az életben. Csak a rosszat, a negatív dolgokat látom és érzékelem mindenben. Semminek se tudok örülni. Semminek se. 

Egyedül vagyok a világan. Mint azt már leírtam egyszer Zsvel nagyon megváltozott a viszonyunk. Én érzem és szerintem Ő is. Nem olyan, mint régen. Néha beszélgetünk csak egymással és akkor sincs témánk. Csak az illedelmes köröket futjuk. Igazából nem is tudom mi lenne a megoldás. Megszakítani vele minden kapcsolatot? Az azért nem jó, mert nekem nincs más "barátom". Ha Ő nem lenne, még azt a heti egy-két beszélgetésnek is búcsút inthetnék. De talán épp ez lenne a magoldás arra, hogy elfelejtsem. Nem tudom, hogy mit érzek. Tényleg nem. Nem vagyok belé szerelmes ezt már többször leszögeztem. De akkor is olyan fura. Rosszul vagyok, ha eszembe jut, hogy kivel van. Pedig mi közöm hozzá?? Semmi. Ha egyszer külön mennek akkor se lesz semmi közöm hozzá, hogy mit csinál kivel és mikor. Senki se vagyok Én neki. Mondjuk itt egymásnak, hogy a legjobb barátok meg minden, de !!!!! FIÚ LÁNY KÖZÖTT SOSINCS BARÁTSÁG !!!!!

El jön az idő, hogy a másik többet vagy mást akar és akkor borul minden. Történik valami aminek nem szabadna és utána semmi se a régi. Az órákon át tartó beszélgetések minden eltűnik. Csak egy űr marad benned. Egy hiány amit próbálsz mással kitölteni, de akkor is ott lesz. Mindig. 

Meggyőződésem, hogy örökre egyedül fogok maradni. Sose leszek szerelmes, se fog felém egy lány úgy közeledni. Mindig a "barátot" keresik és látják csak bennem. Kell nekik egy olyan hülye birka aki beszélget velük és elmegy velük sétálni vagy kiönthetik neki a szívüket. És ennyi. Semmi más. Van egy másik életük ahol van valakijük és őt szeretik. Van egy másik életük, ahol vannak barátaik. 

Lassan úgy érzem, hogy jobban szeretek dolgozni, mint itthon lenni. Ha dolgozok gondolkodnom kell vagy csak csinálnom a begyakorlott dolgokat, mint egy gép. 
Ott van egy rólam kialakult kép amit próbálok fenntartani, kisebb nagyobb sikerekkel. És különben is úgy érzem, hogy tényleg csak arra vagyok jó amit leírt jellemzés képen a Főnököm még gyakornok koromban. Egy egyszerű asszisztensnek. Arra is szánnak. 

Néha úgy érzem tényleg bunkónak kellene lenne. Egy igazi nem törődöm embernek aki szarik bele mindenbe. De sajnos nem ilyen vagyok. Sose voltam ilyen. mindig próbálok másoknak megfelelni és mindig próbálok jó képet vágni ahhoz, amikor engem aláznak vagy a porba taposnak. Belém törlik a cipőjüket. 

Most is csak azt tudom írni amit mindig. Szeretnék szeretve lenni. Szeretnék valakit akinek elmondhatom a bajaimat és nem ítél el. Egy olyas valakit aki tényleg engem szeret és nem kihasznál és játszik velem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.