Aki szokta olvasni amit írok (nem hiszem, hogy sokan) azok tudják mi történt az elmúlt 1 évben. De azért gyorsan pár mondatba tömörítve.

Januárban már az álmaim munkahelyén dolgoztam. Jól kerestem, alakult egy kapcsolat és úgy tűnt megtaláltam a helyemet. 
Aztán egyik percről a másikra a depresszió mély és sötét gödrébe zuhantam. Az alakuló kapcsolat az egy "átverés" volt és ennek köszönhetően minden a feje tetejére állt. De a munkámat még mindig szerettem és imádtam melóba járni. A volt kollégák és barátok az előző munkahelyről nem foglalkoztak velem. Megsértődtek, mert Én nem akartam az életemet robotként dolgozva és követtem az álmomat. 

Februárban sok minden történt. Nagymamám egyik percről a másikra nagyon beteg lett és majdnem meghalt. 2,5 hét kórház. A család idegei felőrlődtek. Én egyre fáradtabb lettem. Sok volt a munkám, rengeteget kellett tanulnom és rátett még egy lapáttal a lelki állapotom is. Már majdnem orvoshoz fordultam az állapotommal. Azzal a bizonyos lánnyal folyamatosan veszekedtünk. Mindig Én voltam a hibás, Ő sose. Eléggé magam alatt voltam. A társkeresés nem volt valami sikeres.

Március-április-május: Nem sok minden történt. Volt egy kisebb osztálytalálkozónk. Volt egy kisebb balesetem. A melóba belerázódtam, de mégis mindennap új volt és mindennap tanultam valamit. Élveztem, nagyon élveztem. Lelki állapotom nem javult semmit se. 

A nyár gyorsan telt. Elkezdődtek a szabadságolások. Sok meló volt, de még mindig élveztem. Nagyon jó volt látni és érezni, hogy igen meg tudom csinálni és tudok olyan jó lenni, mint más. Lelki állapotom nem javult. De lejutottam 1 napra a balcsira és el is felejtettem mennyire imádom. 

Az ősz érdekesen telt. Nyár végén ugye meg tudtam, hogy nem maradhatok és elkezdtem meló után nézni. Ősz szeptember elején kezdett beindulni az interjúztatás. De közben esküvőre mentem és jó volt. Közben persze ezerrel ment az autó keresés.
Vége lett a munkának, elkezdtem az új melót, autót vettem, interjúkra jártam még mindig. Szomorú voltam mikor eljöttem, de nem volt más lehetőség. :(
Nehéz megszokni az új munkahelyet. Korán kelés, feszített munkatempó, nincs hiba lehetőség és éjszakázni is kell néha. Deh mindegy. Örülni kell annak ami van és meg kell becsülni. Nem itt akarok megöregedni!!!

A karácsony és a szilveszter úgy telt ahogy szokott, unalmasan. Család látogatás, barátok, születésnapok...és rengeteg kaja. 

Magány, egyedüllét és sok munka. 

24 éves vagyok. Egyedülálló. Magányos. Szeretnék szeretni és szeretve lenni. Barátok nélkül elég nehéz az élet. De nem tehetek róla, hogy nem szeretem a bulikat.

Remélem az új esztendő kicsit jobb lesz lelki állapot szempontjából.

Ui. Néha úgy érzem, hogy jobban vagyok és egyenesbe áll az életem, néha meg a világ fájdalom hozzám képest semmi. Nem tudom meddig bírom ezt magamba és meddig bírom azt mondogatni, hogy JÓL VAGYOK...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.