Nap, mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy még mindig egyedül vagyok és mindjárt itt a munka vége.

Mindkettő nagyon elkeserít.

Elkeserít, hogy még mindig egyedül vagyok és nincs is egy lány se aki "tetszene" vagy "érdekelne". Senki sincs.

Majdnem hogy remeteként élem az életem. Reggel bemegyek dolgozni, délután vagy este pedig haza jövők. Közben meg semmit se csinálok. Azaz csinálok, mert dolgozom egész nap, szerintem nem is keveset. De se előtte, se utána nincs programom. Hétvégén döglök vagy döglök. Nincs programom soha. Barátaim sincsenek.

Már nem tudok mit kitalálni. Próbáltam a volt kollégákkal felvenni a kapcsolatot, de nincs sok értelme. Próbáltam haverommal felvenni a kapcsolatot, ő az akivel együtt dolgoztam 6 hónapig és közép suli óta ismerjük egymást, de nem sok értelme. Él a kis világában, el van, mint a befőtt. 
Nincs más akivel tudnék beszélni. Zsvel van, hogy beszélünk és talán sikerül egy aránylag normális beszélgető kapcsolatot kialakítani. De ezt majd úgy is az idő fogja eldönteni, hogy mi lesz. 

Sajnos más tényleg nincs. Érdekes azért, hogy a korombelieknek mind rengeteg barátaik vannak és velük jönnek mennek, buliznak, nyaralnak. Engem még buliba se hívnak és barátaim sincsenek.

Megmondom őszintén ez az év sokkal szarabb, mint a tavalyi. Csak egy igazán jó dolog történt, de az is tavaly év végén. Ott dolgozom ahol mindig is akartam. De már ennek sincs sok hátra. Aztán ki tudja mit fogok csinálni. 

Hol van a vége? Nem látom a jót és a fényt az alagút végén. :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.