Először is szeretnék mindenkit köszönteni!!! Nem tudom mennyire lesz sikeres, de remélem lesz azért valaki aki olvassa majd. Remélem senkit se bántok meg ezzel. Direkt hagyom ki a neveket és a pontos helyszíneket, hogy ha lehet ne ismerjen rá senki magára.

22 éves fiú/férfi vagyok. A főváros közelében élek a családommal. Elvégeztem az iskoláimat és most hála ennek a csodaszép világnak és gazdasági helyzetnek lassan 8 hónapja vagyok munkanélküli. Sajnos nem tudok mihez kezdeni magammal.

Azért írtam elválasztva a fiú-férfi szavakat, mert nem tudom eldönteni, hogy hová lehetne besorolni. Fiúhoz tán már kicsit öreg vagyok, férfihoz meg még fiatal. Vagy talán nem is fiatal, hanem inkább nem érzem magamat annak. Szerintem egy "FÉRFI" olyas valaki aki már érett ahhoz, hogy ha kell családot alapítson és megteremtse magának és másnak is az élethez "szükséges" feltételeket. Lehet inkább megfelelne a fiatal férfi megnevezés, de ki tudja. Nem is ez a lényeg. Ebből is látszik, hogy mennyire nem tudom eldönteni, hogy ki vagyok vagy mi. 

Nos, azért kezdtem el írni, mert torlódnak az érzéseim és nem tudok mit kezdeni velük. Ki kell írnom magamból mindent, mert kezdek beleőrülni. Érzem magamon ahogy szépen lassan leépülök szellemileg. Ezt persze csak képletesen értem, de akkor is. 8 hónapja nem csinálok semmit se csak valami munkát keresek. És ez elkeserítő, de nagyon. Igazából most nem is a munkanélküliségről akartam írni.

Amit most megszeretnék osztani azaz, hogy mennyire peches vagyok az életben. 

Általános iskolában egy csöndes, jól nevelt, okoska voltam. Nem  is szerettek soha. Jó erre lehet azt mondani, hogy még gyerekek voltunk és azért, de ez nem igaz. Az általános iskola egy rémálom volt számomra. Mindig ment a piszkálás a buzerálás, azért mert nem voltam egy nagy pofájú őstulok. Gondoltam majd jobbra fordul az egész, ha kikerülök ebből a környezetből és megismerek másokat is.

Bekerültem a középiskolába, 33 fővel indult az osztály és a 33-ból 1 db, azaz EGY darab, lány volt. Az egész iskolában összesen azt hiszem kb. 10. Képzelhetitek. Mondjuk hozzá kell, hogy tegyem körülöttünk volt két iskola, ahol túl nyomó részt nőnemű egyedek fejlődtek és értek be. Itt sem voltam az osztály kedvence. Tanultam, jó nem hajszoltam magamat a halálba, de fogjuk rá tanultam. Ez sokaknak nem tetszett, persze azok voltak akik végig szenvedték az egész 5 évet. Végig kihasználtak. Én voltam az osztály mindenese. Szalagavató szervezés, az öltöny és tabló képeket is rám bízták. Arra voltam nekik jó, hogy megcsináljam helyettük a teendőket. De legalább nem unatkoztam. Itt és így végképp nem volt lehetőségem lányokkal ismerkedni. Pedig itt voltak bulik. Fiú osztály révén minden héten vagy kéthetente volt valami buli féle. A "klikkek" együtt jártak bulizni, csajozni. Én is benne voltam egy "klikkbe", de nem jártam el. Jobban szerettem itthon ülni. Szalagavató after party-t egy jó nevű szórakozóhelyre szervezték. 1,5 óra után eljöttem, utána hetekig hallgattam, hogy milyen hülye vagyok...

Vége lett a középsulinak sikeresen és kezdődött az úgy nevezett nagybetű ÉLET. Igen csak egy sima érettségivel nem sokra mész ezért már réges-régen elterveztem és jelentkeztem is tovább tanulásra, de nem egyetem vagy fősuli (utólag már bánom, hogy ennyire makacs és önfejű voltam akkor, mert elleneztem nagyon), hanem egy OKJ-s képzésre. Úgy voltam vele, hogy egy jó szakma többet ér, mint egy diploma. Jól gondoltam. Csak kell hozzá egy diploma is, már.
Lényeg ami lényeg, hogy 2 éves felsőfokú szakképesítésre jelentkeztem két helyre, helyesbítek 3. Két fősuli is indított és Én mind a kettőre bejutottam államilag finanszírozott képzésre. Két jó nevű főiskola, de a vége az lett, hogy 2 napig voltam az egyik gazdasági fősuli tagja és abbahagytam. Akkor is az volt, hogy a kényelem, lustaság és persze a makacsság munkálkodott bennem. Miért kellene nekem heti 5 napon keresztül reggel 9től este 8-9ig iskolában lennem és sok felesleges órán részt vennem, ha már más iskolák ezt lerendezik heti 4 nappal reggel 8tól délután 3ig. :-D 
Úgyhogy váltottam és a könnyű élet reményében egy másik iskola, de ugyanaz a szak és érdeklődési kör. Itt azért már voltak lányok is, bocsánat fiatal nők, a helyes megnevezés. ;-)
Megismerkedtem sok emberrel, de köztük akkor csak egy lányra figyeltem fel. Róla később többet is írok majd, de addig is legyen ennyi elég.
A suli elviselhető volt, az osztálytársak is, a hangulat általában jó volt. Második évben összetettek minket a keresztfélévesekkel és akkor még nem tudtam amit most már igen, de életem egyik nagy ballépését követtem el. De erről is majd később. Sikeresen vettem az akadályokat, elkezdődött a gyakornoki időszak azon a helyen amit kis korom óta imádok és tanultam a nyelvvizsgára és a szakvizsgára. Szereztem itt pár barátot, akikkel még mai napig jóban vagyok és tartom velük a kapcsolatot, nem úgy, mint a középsulisokkal. 
Szakvizsga, nyelvvizsga letudva és itt tartunk most. 

Munka nélkül, társ nélkül, bizonytalanságban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.