Azt mondják megváltoztam. Nem olyan vagyok, mint régen. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért, milyen voltam régen?

Miben változtam? Erre általában mindig ugyan azt a választ kapom. Mindenben, de nem tudják pontosan megmondani. Csak változtam. Mindenki a régit akarja vissza belőlem. Sokkal jobb volt a régi Én, mint a mostani? Miért?!

Mindig csak ugyanazok a kérdések. Miért?! Egyfolytában ezt hallani a világban, hogy a változás jó, változni kell, változni érdemes és fontos változni a világgal együtt és az élettel együtt.
Akkor meg mi a probléma az Én változásommal? Talán az, hogy nem vagyok olyan kis elveszett, mint amilyennek hittek egyesek? Egyedül is megállom a helyemet a világban? Nem kell babusgatni vagy mi?
Elvagyok egyedül és kész. Persze még mindig hiányzik valaki mellőlem, de ennyi. 
Azt hallgatom mindenkitől, hogy rég el kellett volna költöznöm és nem itthon élnem. Megmondom őszintén, hogy lehet. Lehet, hogy el kellett volna mennem már itthonról. Csak az van, Én nem vagyok bolond. Minek mennyek el egyedül albérletbe, mikor meg van itt mindenem. Persze, ha lenne valaki akivel azt mondanám, hogy igen mennyünk, mert ki akarom próbálni, milyen együtt élni valaki mással akkor oké. De így minek?

Autó kell nekem, hogy ne legyek senkihez se hozzá kötve és kiszolgáltatva. És egy munka ősztől. Végre egy olyan, ahol talán többet is ki tudok húzni, mint 6 hónap. 

És igen unom már egy kicsit. Unom, hogy mire beilleszkedek valahová és már majdnem mindent tudok és kezdeném élvezni úgy igazán a munkát és a tanulást is, akkor vége. Kezdhetek mindent elölről. Elölről az egész beilleszkedést, mások ki és/vagy megismerését. A bizonyítási folyamatot, hogy nem vagyok annyira béna. 

De igazából lehet el kéne mennem. El, ki a világba egyedül. Van már útlevelem és pénzem is rá. Itt kéne hagyni ezt a megkeseredett, belülről rothadó országot.
Megnézni milyen az élet máshol. Olyan helyeken ahol kicsit jobb az élet. És nem azon idegeskednek az emberek értelmesebb részei, hogy mi lesz holnap vagy holnap után. Hanem egy olyan helyen, ahol tudsz tervezni 1-2 évre előre is. Nem csak 1-2 napra vagy még annyira sem. 
Igen el kéne menni tanulni, dolgozni és élvezni az életet. Végül is most vagyok fiatal. Többé nem leszek 23.

Venni haszontalan dolgokat és költeni baromságokra.

Milyen jó lenne ezeket a gondolatokat megosztani valakivel. És nem csak itt a nagy világba íri. Ki tudja, ki olvasgat bele és ki tudja ki mit von le ebből az egészből. 

Tudom sokkal rosszabb is lehetne. Örüljek neki, hogy nem szemet sepregetek az utcán, van pénzem és családom. Sok embernek sokkal, de tényleg sokkal rosszabb, mint nekem. De ugyebár az elégedetlenség viszi előre az embert a változás felé és nem az elégedettség.

Szóval nem tudom mi változott ennyire meg rajtam, hogy mindenki a régi Ént szeretné visszakapni. Sajnos ez a hajó már elment. Most van. Most ez. Kész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.