Mint azt már leírtam a tegnapi bejegyzésben, ÍRT !!!

Úgy voltam vele, hogy ha tényleg akar valamin is változtatni akkor reagál majd valamit a levelemre. Nem írt, de erőt vettem magamon és megnéztem a profil oldalát és az üzenőfalát, hogy mi változott az elmúlt 1 hónapban. Nem sok. De az utolsó 2-3 bejegyzése szomorú arcok és síró arcok. Valamiért szomorú.
Ezért gondoltam, hogy írok neki és megkérdem mi bántja, hátha ezzel elindíthatok egy beszélgetést. De nem várom a válaszát. Tegnap este írtam, de még semmi. Hülyeség, hogy nem várom, mert IGEN várom. Nagyon. Nem szabadna.

És a képei. Olyan jó látni ahogy mosolyog. Annyira csinos. Gyorsabban vert a szívem amikor a képeit néztem.Az a mosoly amit annyira szeretek, megint egy kattintásra van. Jó volt nézni az új képeit. Mosolygós és boldog képek. :)

Nem nyugodtam meg. Inkább idegesebb lettem. Alig aludtam az éjszaka, mert vele álmodtam és mindig felriadtam. Egész nap Ő jár a fejemben, sokkal intenzívebben, mint eddig. Mindenkiben Őt látom. Nem akarom megint ezt. De annyira hiányzott, hogy el se tudom mondani.
Gondoltam ma végig olvasom most először az eddigi bejegyzéseimet. Megtettem. És el is felejtettem, hogy ezt írtam: "Ha valakit igazán szeretsz, enged el. Ha visszajön hozzád, örökre a tiéd marad, De ha nem, akkor soha nem is volt igazán a tiéd."  És amikor ezt végig olvastam rájöttem, "VISSZAJÖTT". De sose volt az enyém és most se az.
Ráadásul most végig olvastam még egyszer a levelét, hogy aránylag tiszta fejjel megértsem. "Szigorúan barátként". Ennél nehezebb dolgot ki se lehetne találni. De megpróbálom. Nem szeretné, ha hiú reményeket táplálnék iránta. De mihez kezdjek? Még mindig ott motoszkál bennem a kis ördög. Hátha egyszer ráébred, hogy szeret és engem szeret. Nem barátként!!! Én még mindig szeretem és így belegondolva ennyi idő után is szeretni valakit nem hirtelen fellángolás. 

Mindegy amíg nem válaszol addig semmit se tudok. Nem tudom, hogy van és mi bántja, ha bántja egyáltalán valami. Meg szeretném ölelni, úgy igazán. Meg szeretném simogatni a pofiját és érzeni az illatát, hallani a hangját. Nem sok esélye van, hogy ez bekövetkezik. Az is igaz, hogy annak se adtam sok esélyt, hogy ír...:)

Most se értem, hogy mi nem tetszik neki bennem. Eldöntöttem, hogy megpróbálok most tényleg változtatni. Ma is "edzettem" és remélem be tudom tartani a tervet és elérem a célomat. Nyárra egy kicsit összeszedném magam, hogy kicsit jobb testem legyen. Hátha...mégis egyszer...

Megint csak azt tudom mondani, hogy a remény hal meg utoljára!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.