Helo,

Jó rég voltam már itt. Időm se volt sok és aránylag jól éreztem magam az utóbbi időben, de mostanában egyre rosszabb megint.

Ott hagytam abba, hogy lett munkám elkezdtem dolgozni, utáltam. Most se imádom, de ez van és amíg kapok havonta pénzt addig jó.

Szóval, hogy miért is írok megint. Hát ez nagyon egyszerű. Persze, nő. Miután ŐT kihevertem nem nagyon foglalkoztam velük. Jó persze mindig figyeltem, de azért annyira nem. Az elmúlt időszakban belehúztam egy kicsit, mert kettő is volt vagy van, de ezt majd kicsit később.

Eltelt a nyár senkit se találtam, nem is foglalkoztak velem. Ahol dolgozok az adminisztráción sok a csinos fiatal lány, de egy ott dolgozóval nem kezdenének, főleg nem velem és különben is mind egy beképzelt...

Elkezdődött a suli és két lányon akadt meg a szem. Az egyikkel minden nap együtt mentem és együtt is jöttem haza. Ugyanaz a buszmegálló fel és le. Nagyon csinos volt, olyan igazi kis belevaló csaj. Látszott rajta, hogy nagyon fiatal még, de tetszett. Hja  és barna volt!!!!! A másik a buszon ült minden reggel. Helyes pofija volt, de volt valami furcsa benne. Akkor se tudtam és most se tudom, hogy mi volt az. Gondoltam a buszost leszólítom, de nagyon nyuszi voltam/vagyok. Addig agyaltam rajta még úgy döntöttem, hogy egyik reggel leülök mellé és majd akkor. Felszálltam, nem tudtam mellé ülni, mert foglalt volt, de gondoltam majd oda megyek hozzá. Elindultam felé és amikor rám nézett olyan, de olyan grimaszt villantott felém, mint aki épp hányni készül. Ezzel el is vette a kedvemet az élettől. Azóta nem láttam, talán csak egyszer. 

A másik, a kis barna. Nagyon érdekelt, hogy vajon ki lehet, mennyi idős és úgy egészében. Meséltem róla a legjobb barátomnak és addig piszkált, hogy mennyek oda míg az egyik reggel fogtam magam és leszólítottam. Nagyon ideges voltam, sose csináltam még ilyet. Nem tudtam mit mondjak. Kétszer sétáltam el előtte mire oda mertem menni és beszéltem vele. Név, telefonszám rögtön. Húúúúú mondom ez ilyen könnyen. Aztán jött a fekete leves.  15 éves. Megbeszéltük, hogy hétvégén elmegyünk valahová amikor is megnéztem FB-n és láttam, hogy kapcsolatban van. Mikor számon kértem rajta csak annyit mondott, hogy nem kérdeztem...Ez mekkora egy idióta...

Nagyon el voltam keseredve, de úgy gondoltam, hogy talán most jött el az ideje kicsit komolyabban bele ásnom magamat a társkeresésbe. Gondoltam van fizum, 1-2 ezer forintot kibírok regisztrációkra és tagsági díjakra. 
Hát hogy is mondjam, nem kis pénzt feccöltem bele, de nem számított. Az egyik ilyen fizetős oldalán találtam rá. 

És itt kezdődtek a bajok...

Szóval, ugye én a mosolygós, barna hajú lányoktól elolvadok. Gondoltam írok neki valamit, mert a mosolya és az egész úgy lenyűgözött. Megadtam neki az elérhetőségemet, hogy hátha szimpinek talál. Üzenet semmi és láss csodát valaki ismerősnek jelölt. Ő volt az, az új Ő. Igen, nagyon meglepődtem ilyen még nem történt velem sose azelőtt, de most. Rögtön írtam is neki és láttam, hogy van egy közös ismerősünk. Milyen kicsi a világ a gyerekkori lány barátom az, akit kb. 10 éve nem láttam. Mindegy. Válaszolt a levelemre és kérdezett, érdeklődött. Boldog voltam, igen az. Végre valaki érdeklődik irántam és kérdezz, nem csak Én. Belement egy személyes találkozóba is csak egy kicsit ismerjük meg előbb egymást. Vasárnap reggel korán keltem, óra átállítás és miegymás, mikor rám írt FB-n, hogy "Szia". A lélegzetem is elállt. Nem tudtam mit kell ilyenkor mondani, mikor sikerült egy "Jó reggeltet" begépelnem. Sok minden kiderült a 1,5 órás beszélgetés alatt. Az is, hogy nem itthon dolgozik. Ló bolond és sport őrült. Egyre jobban tetszett. És komoly elképzelése volt az életről, nagyon komoly. 
Este írtam neki egy üzenetet, hogy nem leszek elérhető párnapig küldjön SMS-t, ha szeretne valamit (elfelejtettem, hogy a számom nem tudja), mikor is a válasz üzenetben, az Ő számát kaptam meg és kérte az enyémet. Boldog voltam megint, igen!!!!! Másnap délután írtam neki, sokáig semmi válasz se érkezett, de aztán mégis. Féltem felhívni ezért SMS-ben hívtam el randira. Belement az első szóra...bár sokat kellett várni a válaszokra nagyon. Simán megadta a címét, csak pislogtam, de boldog voltam, igen még mindig. Jött a nagy nap 18/30ra megyek érte. 4kor már készülődtem...tudta, hogy nem voltam még sose randin, ezért nem akartam hülyének és bénának kinézni nagyon. Érte mentem, kicsit korábban értem oda, egy kicsit egy mellék utcában ültem a kocsiba és vártam. Mikor megérkeztem hozzá csengettem és vártam. Pár nagyon ideges perc után nyílt az ajtó és egy nem túl magas, mosolygós lány lépett ki rajta, halkan még elköszönt a bentiektől és egy nagy Sziát köszönve kilépet hozzá. Annyira zavarban voltam, főleg mikor felém hajolt és minden viszolygás nélkül kaptam két finom, puha puszit. Ajtót nyitottam és elindultunk oda ahol én még sose voltam, de Ő választotta az Én ötleteim alapján. Megérkeztünk, zárva volt...dühös voltam, hogy ennyire utálnak oda fent, de volt B terv. Cukrászda. Végre nem csak félhomályban láthatom, hanem normális fénynél is. Helyes, nagyon helyes. Kis mézes kalács fülbe való, divatos ruhák stb stb. Nagyon ideges voltam és zavarba is voltam, ez biztos látszott, de boldog.
Sétáltunk a hidegben és haza vittem, mikor a kocsiban mondta, hogy nem baj hogy nem volt nyitva az első hely, legalább a második randinak meg van a helyszíne. Nagyon megörültem ennek. Haza vittem, házuk előtt még egy picit beszélgettünk, következő randi időpontot egyeztettünk és eljöttem. Alig aludtam úgy fel voltam dobva. 
Másnap még a világot is megváltottam volna annyi energiám volt. Hétfőn hívtam, ugyanis mondta, hogy hívjam nyugodtan, ha nem veszi fel visszahív. Nem vette fel, egész nap a telefont figyeltem, hátha, de semmi. Este egy SMS, hogy akkor mehetek-e érte másnap este. Semmi válasz. Másnap kétszer hívtam, de semmi. Csak egy SMS, hogy még se jó, mert a barátaival akar lenni. Elkeseredtem, de nem adtam fel. Hívni nem mertem, ezért írtam megint. Ez volt szerdán...Azóta semmi válasz...Nem rég láttam, hogy fent volt FB-n és mire ráírtam volna el is tűnt. Még a közös ismerősnek is írtam akiről kiderült, hogy a legjobb barátnők, hogy tud-e valamit, mert nem válaszol és aggódom, hogy többé nem látom és elszúrtam biztos valamit. Tőle se jött válasz.

És megint itt ülök és szomorú vagyok a saját hülyeségem miatt. Tudtam, hogy nem szabadna ennyire beleélnem magam, hogy végre valaki aki engem és nem mást hanem engem és rám kíváncsi. És a legrosszabb, hogy szerintem beleszerettem :'(

Már megint ugyanaz...túl korán, túl hamar...és nem tudok semmit se...

Nem tudom mi lehet velem a baj. Tényleg nem. Mindenki azt mondja, hogy semmi, de akkor még is miért nem találok senkit se? Próbálnak vigasztalni, de mind hiába, vigasztalhatatlan vagyok...semmihez semmi kedvem, csak ülnék és ennyi...pedig jól indult és már reméltem, hogy talán az év vége jól is lesülhet és talán ez lesz az első karácsony amit nem egyedül, hanem egy másik emberi lénnyel tudok majd ünnepelni a családon kívül...:( :(

Sajnálom, hogy mindig siránkozok, de annyira nehéz látni a sok párt, akik kézen fogva sétálnak és beszélgetnek, látszólag vidámak....és én meg, én vagyok :(

Nem tudom mi tévő legyek!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.