Az van, ha sokat írok ide, akkor szinte biztos, hogy nem vagyok jól.

Zsvel meg volt 2 hónap után az első találkozás tegnap. Érdekes volt. Nem volt nagyon miről beszélnünk szerintem. Állítása szerint jól érezte magát annak ellenére is, hogy ez egy kis osztálytalálkozó volt. És ott volt G is. Érdekes helyzet alakult ki, de már megszokhatnám, hogy amerre csak nézek olyan nők vesznek körül akikbe beleestem vagy beleesni készülők vagy épp nem tudom mi van. Na de mindegy is. Vége van és kész. Nem hiszem, hogy a közel jövőben megint találkoznék Gvel és szerintem Zsvel se. 

Zsvel a viszonyunk teljesen megváltozott. Régen még azt mondta segít barátnőt keresni, most azt mondja csináljam magam. Régen órákig beszélgettünk most pár perc után eltűnik órákra vagy elköszön és eltűnik. Úgy sétáltunk egymás mellett, mint majdnem két idegen. Úgy is beszélünk egymással. Mikor találkoztunk sok minden zavart, idegesített és ezt beszélgetés közben is egyre többször észre veszem. Fura. 

Megmondom őszintén szar egyedül barátok nélkül. Nincs kihez szólnom, nincs kivel beszélnem. Rájöttem, hogy ezért beszélgetek bent sokat az irodában. Mert mikor haza jövök nincs kihez szólni. Lassan megkattanok. Hja ezt Zs és mondta. Észrevehető, hogy megváltoztam. Gyűlölök mindent és mindenkit. Csak a rosszat látom mindenbe és mindenkibe. Sajnos ez van,ha az ember olyan, mint Én. 

Amiért írni akartam azt már elfelejtettem, hogy mi is volt. :( De igazából mindegy is.

Napok óta megint keresgélek a társkereső oldalakon. De semmi eredmény. Néha megnéznek, de semmi. Ha írok nekik, akkor semmi válasz. Szerintem csak Én lehetek ekkora balek, csak Én. Akikkel beszéltem azoknak csak pozitív tapasztalataik vannak az ilyen oldalakkal kapcsolatban. Nekem meg évek óta semmi nem jön össze. Csinálhatok bármit. Írhatok komoly vagy épp vicces bemutatkozásokat. Tehetek ki bármilyen képet. Semmi. Elkeserít nagyon. 
Ma jutott az eszembe, hogy idén már 24 leszek és még mindig egyedül. Nincs senki aki szeretne. Nincs senki akihez odabújhatnék vagy csak két jó szót szólna hozzám. Lassan elérem azt a kort, ahonnan nincs visszaút az agglegény léttől. Hiába magyarázzák, hogy nem így kell felfogni a dolgot és majd lesz és majd meglátom, hogy milyen jó stb stb. Pedig nem. Nem lesz sehogy. Azt mondják azért nincs barátnőm, mert nem is akarom igazán. Erre jobb ha nem is mondok akkor semmit, mert csak megbántok vele valakit. 

Remélem egyszer valaki elolvassa majd ezeket a bejegyzéseket és megérti, hogy miért voltam olyan amilyen és mit miért csináltam.

Tényleg lehet, kéne egy orvos, aki megvizsgál és elmondja mennyire őrült vagyok. 

Azzal próbálom magamat itt tartani, hogy azt mondogatom vannak nálam sokkal sanyarúbb sorsú emberek akiknek nincs ennyi se, mint nekem. Csak ez nem vigasztal örökké. Szükségem van valakire aki mellettem áll és nem a szüleim. 

:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.