Lassan el kéne fogadnom az életemet.

A héten megkérdezték, hogy mikor szeretnék szabira menni a nyáron, mert összeírnák, ki-mikor. 

Ott ültem és vállat vontam, nekem mindegy nincs tervem. Nincs kivel menni és nincs hová. Mennyen mindenki nyugodtan, majd elmegyek max 1-2 napra. Mondták, hogy azt nem lehet mennyek pihenni én is. 
Mondom Oké, majd kitalálok valamit, de nem hiszem, hogy megyek nyaralni. Elüldögélek majd itthon egymagamban. Tervezgetik a nyarat és csak néztem-néztem ki a fejemből. Nekem el fog telni a sokadik nyaram úgy hogy semmit se csinálok. Elszáll felettem az élet úgy, hogy semmit se láttam és nem élveztem ki a fiatalságomat.

:( 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.