Sajnos ebből volt egy pár...

Általánosban nem vettem komolyan ezeket a dolgokat, mert nem érdekelt még annyira. Kicsit későn érő típus vagyok, de azért érdekeltek a lányok már 13 éves korom körül. Nem sok sikerem volt. Egy sem. 

Középsuliban jöttek az internetes "szerelmek". Plusz egy nem internetes, de ez egy kicsit bonyolult. Megláttam. Nem tudtam mi a neve csak annyit tudtam, hogy nagyon csinos - felületesen a külső alapján ítéltem, mint sokan mások is - és mikor mellettem állt a buszon vagy láttam a busz állomáson akkor hevesebben vert a szívem és iszonyatosan zavarban voltam. Ő soha még rám se mosolygott, csak átnézett rajtam. A lányok korábban érnek, főleg Ő. Én akkor is egy szürke egér voltam. Suliba menet tanultam vagy aludtam. Ebből nem lehet sokat leszűrni. Haza felé meg olyan voltam, mint a mosott sz@r. A reggel 5 órai kelés és a délután 3ig a suliban leledzés nem volt épp pihentető. Mindegy, rég volt túl éltem, erősebb lettem. A lányról sikeresen kiderítettem pár dolgot és párszor még sikerült is beszélnem vele msn-en. De ennyi, mikor elhívtam moziba, kávéra - nem szerettem akkor a kávét -  csak annyit mondott, hogy idegenekkel nem ismerkedik. Ezt még eljátszottam párszor és azóta nem beszélek vele. Persze ismerősként fent van a Facebook-n és látom mi történik vele. Ő egy más világ. Nem olyan férfi/fiú való hozzá, mint Én. 

Ezek után kezdődött a nagybetűs élet. Ott megismertem azt a lányt akiről előzőleg meséltem. Na igen, Ő is olyan hatással volt rá. Érdekes fazon vagyok. Ha nők közelében vagyok elkezdek gyerekesen viselkedni. 
Szóval, ott tartottam, hogy volt ez a lány. Semmit se tudtam róla, csak azt, hogy földim és elég rejtélyes. Volt egy kommunikációs tréning nevezetű óránk, ahol szóba elegyedett velem. Teljes kép zavar, mert eddig még nem is köszönt. Reggel bejött és délután eltűnt. Gondoltam érdekes egy jelenség. Összeszedtem minden bátorságomat - ez nagy szó nálam - és írtam neki egy e-mailt, hogy mit szólna hozzá, ha elmennék együtt moziba vagy amit szeretne. Két napig rágott az ideg, hogy nem szólt semmit se, pedig még suliba is járt - ez azért fontos, mert nem volt erőssége a suliba járás. Amikor is megkérdeztem, hogy olvasta-e a levelemet és mi a válasza, mert tűkön ülök napok óta. A választ lehet, hogy jobb is lett volna nem megvárni. "Sajnos még nem olvastam." Elmondtam  neki, hogy mi a helyzet és akkor jött a zuhany. "Majd gondolkodom rajta." Összetörtem. Ezt még vagy kétszer eljátszottam, hogy elhívtam és semmi. Pedig azt hittem bejövök neki, mert szerintem kereste a társaságomat, de ki tudja ezt. Naiv voltam és vagyok is mai napig. És egyesek szerit kitartó mások szerint bolond, hogy ha azt mondják "NEM" akkor az NEEEM !!!

Elkezdődött a második év és akkor jött a fekete leves. Megérkeztek a keresztfélévesek, akiket ismertünk már pár óráról és egy közös kirándulásról, de nem voltunk még annyira jóban. 1 lány (!!!) és pár fiú - azt hiszem kb.4-5. Végül jött még egy lány aki csak tett egy kitérőt az egyetemen, de visszajött. Így teljes volt a létszám. 
Eközben elég közel kerültem az első keresztféléves lányhoz. Sokat beszélgettünk úgy általában mindenről. Megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk akárki akármit is mond. Így is tettünk, két jó baráthoz híven dumáltunk, röhögcséltünk, piszkáltuk egymást. Néha összevitáztunk, de elvoltunk, mint a befőtt. Mindig kibeszéltük egymás nem létező szerelmi életét és röhögtünk, hogy egyedül fogunk meghalni...Érdekes egy páros voltunk. Nem is foglalkoztam vele úgy, mint NŐ, mert megmondta, hogy nem néz rám FÉRFI ként. Persze azért tudtam, hogy lány...
Vége lett a sulinak, együtt készültünk a vizsgákra és minden nap beszéltünk. Vizsgáknak vége és elmentünk baráti mozizásra. Soha nem éreztem még ilyen jól magamat. Életem második 3D-s filmje és bármiről tudtunk beszélni. Aztán jött az ősz. elment dolgozni, Én maradtam itthon - tudni kell, hogy köztünk kb. 70-80 km van. Elmentünk néha moziba és esténként beszélgettünk ugyan úgy, mint régen. Amikor is kórházba ment egy rutin műtétre és rá kellett eszmélnem, hogy olyan ideges vagyok, mintha család tag lenne. Mindig mondogattam, hogy csak barátok vagyunk, de sokkal fontosabb, mint egy barát. Egyik reggel küldött egy SMS-t és akkor nagyon megijedtem. Rosszul lett és mentő vitte este a kórházba. Hála égnek nem volt nagy baja és másnap már kint is volt. Bánom, hogy nem látogattam meg amikor 3-4 napig bent volt egyedül. De a távolság...
Jött a karácsony Ő is egyedül Én is. Szilveszter szint úgy. 
Tudtam, hogy az egyik kollégája tetszik neki és mivel mindent megbeszéltünk egymással tudtam mit érez iránta. Próbáltam leplezni féltékenységemet, egy ideig sikerült is. Amíg nem jött az a bizonyos osztály összeröffenés - néha összejöttünk és elmeséltük mi történt eddig egy-két pohár ital mellett.
Korábban találkoztunk, mint minden ilyen alkalommal és még beszélgettünk és ettünk vártuk a többieket. Jöttek szép lassan és ittunk, beszélgettünk semmi különös. 
Amikor is közli, hogy van ott egy srác akivel még személyesen nem találkozott, de nagyon tetszik neki. Még mondtam is neki, hogy mennyen oda és köszönjön neki. Eltűnt. Valahol ott volt a tömegben a sráccal a bárpultnál és nekem ez rosszul esett nagyon. Köszöntünk és eljöttünk, nélküle. Másnap Én hülye írtam neki, hogy mit érzek és mennyire rosszul esett ez az egész. Ő is írt és elszabadult a pokol. Valahol az Én hibámból, mivel az egyik közös lány ismerősünket megbántottam és nem mondtam el neki. Ez egy kicsit összetett és bonyolult, de majd egyszer elmesélem ezt is. 
Nagyon összevesztünk. Napokig alig aludtam, de csak mondogattam magamnak, hogy BARÁTOK!!!!!!!!!!
Rosszul esett minden egyes szava, de igaza volt. Akkor jöttem rá, hogy több, mint csak barát nekem. Sokkal több. Szerelmes lettem, de még mindig nem akartam elhinni. Még a tagadás fázisában voltam. Barátok, barátok....ismételgettem magamnak és mindenkinek akik felőlünk kérdezősködtek. 
Kibékültünk valamennyire, de éreztem rajta, hogy távolság tartó és valami mást is éreztem. Nem tudtam pontosan mi volt az, de vasárnap rájöttem. Nem tudtam elérni, minden hétköznap beszélgettünk régen, de most 3 naponta egy "szia" és utána szünet. Mondta is, hogy már nem ugyanaz a kapcsolatunk, mint előtte. Elkezdtünk vasárnap este beszélgetni,  mert úgy volt, hogy moziba megyünk és a pasikra/nőkre terelődött a beszélgetés. 
Összetört bennem az egész világ. Közölte, hogy összejött a munkatárásával és most szerelmes és boldog. Pont azokat írta le amiket Én érzek iránta amikor együtt vagyunk, beszélünk vagy csak úgy vagyunk. Nem tudtam se köpni se nyelni, csak az jutott eszembe, hogy tényleg nem csak barátok voltunk. Sokkal fontosabb volt nekem csak hazudtam magamnak. Igen, 1,5 évig hazudtam magamnak és el is hittem, ez baj. Nem kicsit. Azon az estén nem aludtam, sírhatnékom volt - tudom, hogy ez nem férfias, de az volt. Egész éjszaka gondolkodtam és nem jutottam semmire se. Mindig ugyanazt a következtetést vontam le, hogy Én voltam a hülye. :-(
Szerintem a mozizást törülni fogjuk. Nem azért, mert ennyire nem akarok találkozni vele vagy mert nem tudnék viselkedni, de nem bírnám elviselni, hogy ott áll mellettem és csak ennyi. Mindig cukorka illata van, egyszer azt mondtam, hogy nem tetszik, pedig igen...

Most épp ott tartok, hogy amikor ezt írom várom, hogy elmondhassam neki az érzéseimet. Tudom, hogy nem szabadna, mert boldog és nem kívánhatnék neki semmi többet, mint hogy boldog legyen és ezzel tönkre teszem a barátságunkat. De nem bírom azt a tudatott, hogy már tényleg nincs esélyem. Sose volt. Talán az lenne a legjobb, ha többé nem találkoznánk vagy nem tudom. 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.