Reggel.

Felkeltem és megéreztem a kávé illatát rögtön végig futott rajtam egy fura érzés. Nem tudtam mi volt az. Aztán az SZTK-ban rájöttem. 

1,5-2 éve ismerem és még azt se tudom, hogy cukorral vagy édesítőszerrel issza a kávéját, tejszínnel vagy tejjel, netán feketén? Tudom, hogy kávézik és szereti is, talán egy kicsit kávé függő is, de soha nem kérdeztem meg és soha nem kávéztunk együtt. 
Azt se tudom róla, hogy mi a kedvenc étele, itala, együttese, filme és könyve. Semmit se tudok róla így nézve. Tudom, hogy miket hallgat és milyen filmeket sorozatokat néz, tudom mit olvas és hogy mennyire szeret olvasni. De konkrétumokat nem. Szégyenlem magam, mert ha tényleg a barátja voltam és szoros volt a kapcsolatunk ezeket illene tudnom. Nem tudom van-e kedvenc színe, biztos van minden nőnek van. Sokat jár barna és krémszínű ruhákban...talán a barna vagy a krém szín?

Bezzeg azt tudom, hogy milyen ruhákat hord és hogy hol vásárol. Egyszer rettenetesen zavarban voltam, mikor egy női ruhaboltban nézelődött velem. O.o
Mondjuk nagyon jó érzés volt, hogy velem volt ott. A parfümje márkáját is ismertem - azt hiszem. 

Vagy egy rettenetes félelmem. Új telefont szeretne egy másik mobil szolgáltatónál, rettegek, hogy változik a száma és nem fogom tudni. Pedig a kedvencek között van a mobilomban a száma. Igaz talán kétszer hívtam összesen vagy háromszor. Mindig az a rohadt anyagiasság.

Alig várom, hogy találjak már valami rohadt munkát. Szégyen milyen a helyzet. Nem tudok előre lépni. Annyi, de annyi tervem volt, hogy el se tudom mondani. 22 éves vagyok, szeretném kezdeni az életet. Soha nem éltem igazán. De esélyem sincs, hogy elkezdjek dolgozni. Elküldtem már kb. 200 önéletrajzot. Semmi visszajelzés. Néha jönnek az elutasító levelek, de semmi extra. Ha behívnak az kész csoda, de mindig tudom, hogy nem vesznek fel. Amikor meglátnak elhűlnek, hogy ilyen fiatal vagyok. Nem értem, hogy nem látják a jelentkezésemből. Firtatják, hogy mennyi gyakorlatom van, mennyire tudok angolul - ezzel szívják a véremet, de nem értik meg, hogy csak akkor lesz jobb, ha gyakorlom - és persze azon, hogy hol dolgoztam eddig.
Nem értem mit várnak el egy pályakezdőtől. Diplomám nincs, de nem vezető akarok lenni - még - csak egy egyszerű asszisztens akinek megtanítják a szakma csínját-binját. Azt majd, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy van pénzem akkor egy levelezőn vagy estin megcsinálom az egyetemet is. Az is megfordult már a fejemben, hogy külföldön kellene.
Igen ez a másik, mennék világgá. Világot látni, dogozni, nyelvet tanulni és megnézni milyen a világ. De nincs hozzá tőkém. Kellene kb.300-400 ezer forint és egy "tuti" állás. De semmi.

Azt gondoltam, hogy a jó érettségimmel, középfokú angol nyelvvizsgával és egy felsőfokú szakképesítéssel bárhová bejuthatok majd. Igen, akkor 3 évvel ezelőtt bárhová bejuthattam volna. De most még tovább tanulásra se vagyok jogosult. Jó, mi?! Ott tartunk, hogy 22 évesen, rengeteg tanulással eltöltött idő után nem tudok semmit se kezdeni az életemmel. Gondolkodtam, hogy egy targonca vezetői vizsgát leteszek. 100 ezer lenne vagy kicsit több, de nem garantálja senki, hogy találok vele állást. Ott is 2-3 év tapasztalatot kérnek. De hogy tanuljam meg, ha nincs hol?! 

Azt gondoltam sikerül találnom munkát elkezdek spórolni, de azért többet engedek meg magamnak, mint eddig. Adnék haza egy előre megbeszélt összeget és vásárolgatnék. Szeretnék egy órát - nagy vágyam, hogy vegyek egy AUDI órát - csak drága, lecserélnék egy két bútort a szobámba, megengedhetnék magamnak pár márkásabb ruha darabot és még sorolhatnám. Elszeretnék menni pihenni egy kicsit, erre azt mondták, hogy minek itthon vagy egész nap, igen tudom, de elszeretnék menni valami wellness szállóba egy pár napra, Anyuékat is befizetném valahová. Most lesz októberben a 25. házassági évfordulójuk. Külföldi utazásra sajna nem tellene, de egy hosszú hétvégére igen. Nem hiszem, hogy lesz belőle bármi is. Még sose voltak külföldön. 
És amit a legjobban szeretnék, egy saját autó. Minden vágyam, hogy legyen. 5 éve van jogsim, de előtte már 9 évvel azt a pillanatot vártam, hogy mikor töltöm a 17-et. Nagyon boldog voltam amikor elsőnek vezettem. 
Szerintem elég jól vezetek, ahhoz képest, hogy nagyon béna voltam az elején. Apa sokat őszült azokba az időkben. Aztán el tudtam menni hozzájuk dogozni egy egész nyarat. Egész nap autók között, minden féle típust és nagyságú kocsit vezettem. A legjobb a tízen-húszon milliós Audi A6. Nagy szerelmem a márka és amikor meg tudtam, hogy a srác akivel megyünk érte - a cég tulajának az unokája, elég jóban voltunk - engedi, hogy Én vezessem, madarat lehetett velem fogatni. Vezettem még sok Vw - Vw szervizhez híven - Fordokat, Seat, Skoda. Imádtam. Ott tanultam meg igazán vezetni. Napi 8 óra tiszta vezetés 3 hónapig az nem volt rossz.  

Elég az ömlengésből!!!

Még mindig hiányzik és még most se tudom, hogy mit érzek. Remélem azért majd alakul és tudni fogom mi lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.