Kezdjük is azzal, hogy az elmúlt hét ugye bár nem volt valami izgalmas. Kivéve a péntek. Az volt a hét fény pontja. Ennyit sétálni, beszélgetni és "kulturáltan kacagni", kimondottan jól esett. Tényleg jó volt.

Tegnap nem nagyon tudom, hogy mi volt, mert úgy semmihez se volt kedvem és olyan nyomott, kicsit depis voltam. De volt egy fura érzésem, egész nap Ő járt a fejemben. Napok óta megint vele álmodok és rágondolok. 
Ma egész nap ismételten csak fura volt minden. Sokat gondoltam rá. Azt hittem, hogy csak ennyi lesz mára. Nem így történt. Hetek óta azt várom, hogy hátha ír vagy felkeres telefonon vagy ad magáról bármiféle jelet. (Ma lett volna az időközi "osztály találkozó". De nem lett belőle semmi se.)

Szóval késő délután kaptam egy üzenetet FB-n. Nem tudtam ki lehet az, de amikor megláttam a fényképet rögtön összeszorult a gyomrom. Ő az!!!! Igen. Ő. Eljött az a perc amire már egy ideje várok és reménykedem, hogy ír. És tényleg.

Nem írom le pontosan, hogy mi állt a levélben, de amikor olvastam végig hallottam a fejemben a hangját - ez már beteges és lassan megijedek magamtól. Gondolom nehéz volt neki rászánnia magát, hogy írjon. Mondjuk kicsit büszke vagyok magamra. Nem Én írtam. Ez volt talán az első esett. De nem változtat semmin se. Szeretné, ha legalább beszélő viszonyba lennénk és helyre hoznánk valamennyire a viszonyunkat, DE CSAK IS, MINT BARÁTOK!!!!! Nem így képzeltem el, de jó...Újra ismerősök vagyunk FB-n.

Szabályokat kell lefektetnem, mert megint gyomor idegem van és most egyfolytában Ő jár a fejemben. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, mert tudom, hogy szeretem és azt is tudom, hogy Ő nem. Mondjuk nem tudom, hogy miért nem, de kezdem úgy felfogni a dolgot, hogy nekem se tetszik mindenki és kész...

Szabályok emlékeztető: szigorúan csak baráti beszélgetésekbe próbálok majd belebonyolódni, ha beszélnénk valamikor. Megpróbálom kerülni a szerelem és fiú/lány témát. Családról bármikor bármennyit és munkáról is. És a legfontosabb amit be KELL tartanom most még és ki tudja meddig, NEM TALÁLKOZHATOK VELE. Nem bírnék úgy ránézni, se a szemébe nézni. Lehet, hogy egy kis idővel enyhül majd, de ki van zárva a mozi, a séta és minden ilyen tevékenység.  

Nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság - ez nagyon nagy baj - , hogy mi van közte és az állítólagos barátja közt. Lehet semmi, lehet komoly, nem tudom. Nincs közös kép kirakva, se kapcsolati állapot se...

Ismételten nem tudok semmit se és nem is értek semmit se...Talán egyszer minden jó lesz az életemben. Lesz valaki akit nem csak szeretek, de viszont szeret. Lesz munkám és végre ténylegesen boldog lehetek...Addig is marad ez a semmi és az üresség az életemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.