Írt és válaszoltam.

Csináltam egy kis hülyeséget, de nem ellene, hanem csak úgy kiírtam FB-re egy gondolatot és rá 5 percre kezdődött elölről minden.

Nem tudom leírni ami most lejátszódik bennem.

Megint sírhatnékom van, de nem fogok sírni. Nem érdemli meg. Egyáltalán nem. Tényleg nagyon finoman és óvatosan közeledtem felé és minden hátsó szándék nélkül. Próbáltam vele beszélni, de úgy beszélt velem, mint akinek elment az esze!!!! Teljesen megváltozott. Rendes emberi hangnemben nem tud már velem beszélni. Nem is értem, hogy miért írt múlt héten, úgy is tudta, hogy nem tudtam még elfelejteni. És ne is fogom. 

Olyan ideges vagyok mindjárt üvöltök!!!!!!!!!!!!!!! Miért történik ez velem?????????????? MIÉRT?!?!?!?!!?!?!?!?!?!!?!

Most nagyon utálom. Azt hittem legalább tudunk majd beszélgetni. És láss csodát nem. Mér nem csak az én hibám ez az egész. Meg se viselte. Teljesen érzéketlen velem kapcsolatban. Csak azért írt, mert nincs kivel beszélgetnie. Azt hiszi, hogy...

Remélem elfelejtem és soha többé nem fogok rá gondolni. Senkivel se akarok beszélni a volt osztálytársak közül. Nem megyek találkozókra és megszakítok velük minden kapcsolatot. Senki se érdemli meg, hogy beszéljek vele. 

Kiöntöm mindenkinek a lelkem és ezt kapom. Utálom a világot. Utálom ŐT is. Utállak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.