Rég írtam, de már nagyon kell.

Sok minden történt az elmúlt pár hétben velem. 

Először is elkezdtem "komolyan" edzeni itthon. Elég jól haladok szerintem. Vettem tömegnövelőt, de nem használt. Majd talán máskor. Volt egy tervem, hogy a 10 kg hízok és akkor elérem az ideális súlyomat. Nem hiszem, hogy össze fog jönni, de majd meglátjuk. Most ott tartok, hogy növeljem az állóképességemet és valami izom félét szedjek fel. Nem könnyű itthoni körülmények között, de van evezőpadom és két szett súlyzóm. Látszik már valami, inkább érzem a változást. Kicsit jobb a közérzetem, nem fájnak annyira a testrészeim. Vannak példaképeim akikre hasonlítani szeretnék. Talán majd, ha lesz pénzem konditeremre akkor sikerülni is fog. Addig is itthon csinálom. Kockás hasat, deltás erős hátat, derekat és izmos mellkast, szép formás karokkal. Remélem sikerül, hátha ettől kicsit emelkedik majd az önbizalmam és kicsit a kiállásom is javul.

Voltam horgászni!!! Jó sport és elfoglaltságnak sem rossz. Csak fogni is kell valamit hozzá, hogy igazán élvezetes legyen. Lehet majd megyek még, de pénz kell és abból kevés van.

És kilyukadtunk a főtémához. MUNKA... Sorra jönnek az ajánlatok. Voltam is 3 hét alatt 5 állás interjún és egy próbanapon. Itt kell megjegyeznem, hogy lehet értékesítői vénával vagyok megáldva, de nem akarok telefonos értékesítő lenni. SOHA!!!! Most két munka van kilátásban. Az egyiket a neten találtam és csak úgy elküldtem rá, de már meg is bántam. Nem lenne rossz munka, csak rohadt sokat kell dolgozni. A pénz nem lenne rossz. De kisbusszal kellene vidékre és a fővárosba könyvet szállítani. Két havonta megközelítőleg 10 ezer kilométert menni. Egyedül, nagy felelősséggel, egész nap a kocsin. Bekerültem a 3 finalistába :) , de ma arra jutottam, hogy nem vállalom el, ha engem választanának. Nem fizet semmi utazást és így olyan kevés lenne a pénz, hogy nem éri meg. Tudom kifogásokat keresek, más már réges-régen elfogadott volna valami melót, de Én már vagyok. Sokan ezért meg is szólnak, de mit tegyek. Ez van.

A másikat a középsulis haverom ajánlotta. Annál a cégnél kellene dolgozni, ahol Ő is dolgozik. Mobil készülékeket szervizelnek és javítanak. Betanulható a meló és annyira nem is bonyolult. Jó persze jönnek a hátul ütők. Két műszak és nagyon monoton, hja és pont az a terület ami elől menekültem a középsuliból, de nem számít. Pénz elég jó, ha minden igaz és teljesen kifizeti a buszbérletemet. 25 percre van itthonról. Egy normális szerelő terem, klimatizált, tiszta, nyugodt. Inkább oda mennék. És a legfontosabb rugalmasan kezelik a szabadságot és a műszak beosztást. Így talán könnyebben tudnék keresni tovább, mint mondjuk Kecskeméten a kocsin ülve.

Ilyen se történt még velem. Másod unokanővérem HR tanácsadóként dolgozik egy fejvadász cégnél és felajánlotta, hogy segít ahogy csak tud. 8 éve nem beszéltünk, nem találkoztunk. És egy nap alatt e-maileztünk rengeteget és 1 órán keresztül beszéltünk telefonon. Valamikor a jövő héten megyek találkozni vele és "új arculatot" kapok. Remélem lesz valami eredménye. Mondjuk az is igaz, hogy megdicsért. Nagyon kitartóan keresem a munkát és nagyon jól kidolgozott, megcsinált pályázati anyagom van, de át kell egy kicsit tervezni, hogy kívánatosabb legyen. Ő is azt mondta, mint eddig mindenki...csak a korom és a tapasztalatom a hátrány. Minden más csak előny nálam...:)

Más...Megint hiányzik. Tudtam, hogy nem jó ötlet visszavenni FB-n, de még is megtettem és le is írtam, hogy mi történt utána. Mit is mondjak. Ő jár a fejemben mindig. Nem álmodok vele, csak a fejemben jár. Szerintem, nem normális, hogy hevesebben ver a szívem amikor látom, hogy fent van és posztol valamit. Vagy az az első amikor fellépek, hogy Őt keresem. Egész héten azon agyaltam, hogy írni kéne neki. Eldobni mindent amit eddig megpróbáltam elhinni magamról és felépítettem, de nem merek. Mit írjak? Hogy kezdjem? Nem írhatom le mit érzek, mert már tudja és nem érdekli. Most is idegesít, hogy mi történt vele. Ráadásul megint látom a képeit és a mosolyától elolvadok. Annyira hiányoznak a beszélgetéseink. Talán már csak az hiányzik. De nem is tudnánk beszélni. Egyfolytában dolgozik. alig látom. 

Nem tudom pontosan, de van valami okos mondás, hogy nem tudhatjuk mi lett volna kettőnk kapcsolatából, amíg ki sem próbáltuk. Vagy valami ilyesmi. És igen. Lehet, hogy rájöttem volna, hogy nem akarok vele lenni. A szerelem elvakít. Tudom milyen. szeret inni, de Én nem - itt kell megemlítenem, hogy nem ittam alkoholt január vége óta. 

Azt is meg kell említenem, hogy az "Ő pótlóval" jól kijövünk egymással. Sokat találkozunk és kirándulgatunk. Kisebb nagyobb séták vagy csak ülünk és beszélgetünk és szórakozunk. Tartja bennem az életet, de még mindig elvagyok keseredve. Nem tudom miért, de ez más, mint vele. Nem olyan. És ezt nem negatív értelemben mondom. Csak úgy, hogy vagyunk dumálunk azt kész. De nem olyan. Jókat eszünk és nevetünk, de más. És remélem így is marad. Nem akarok tőle semmi komolyat. Így jó ahogy vagyunk. Remélem nem fog rossz irányba fordulni a barátságunk. Azt megtanultam, hogy fiú lány között nincs barátság. Ez sem barátság ami köztünk van. Egymásban próbáljuk tartani a lelket és tanácsokat próbálunk adni egymásnak. Kisebb-nagyobb sikerekkel. Néha olvassa ezeket az irományokat és boldog, ha megemlítem. :)

Remélem hamar beáll a jó irányú változás az életemben és rendeződnek a dolgaim. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.