Hmmmm...

Nem tudom hol is kezdjem. Kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj.

Azt hittem, hogy majd az új munkahely feldob és kirángat a depresszióból. Nem így lett. 

Kezdem azt érzeni, hogy nincs semmi értelme élnem. Nem tudom mit csináljak. Tényleg nem. 

És a legrosszabb, hogy azzal az egy személlyel is elrontottam mindent akit mindennél jobban szeretek. 

Hol is kezdjem??

Nem fogom leírni, hogy mi történt, de legyen elég az, hogy az Én hibám az egész. Mint mindig. Nem bántam meg, de akkor se szabadott volna. Megint hülye voltam. Mindig azokat bántom meg akiket a legjobban szeretek. Azzal nyugtatom magamat, hogy Zs-vel teljesen más a kapcsolatom, mint G-vel volt. Leültünk, megbeszéltük, hogy ki mit akar és hogyan tovább. Ezt G-vel nem lehetett volna így. De akkor is. Nem érzem jól magam. 

Ő az akivel bármit meg tudok beszélni. Ismeri minden kis sötét dolgom és nem tör pálcát felettem. Nem néz le, és nem nevet ki, a hibáim miatt. Úgy ismerjük egymást, mint akik legalább 10 éve házasok. Pedig csak barátok vagyunk. A legjobbak. Tanácsokkal látjuk el egymást. Ott segítünk egymásnak ahol tudunk. Sose hagyjuk cserbe a másikat. 
Talán sose voltam még ilyen közel senkihez se. G-vel is hasonló volt  a kapcsolatunk, de az valamiért más volt. Nem tudom, hogy miért, de más. Remélem meg tudjuk ezt oldani és minden olyan lesz, mint régen. Nagyon szeretném. Nagyon szeretem, de most olyan, mintha egy másik emberrel beszélnék vagy néznék. Lehet kéne egy kis szünetet tartani és egy pár napig nem beszélni?? Lehet. Szombaton találkozunk és megpróbáljuk megoldani ezt a fura helyzetet. Remélem sikerül. Nagyon remélem. Ha elveszítem, nem tudom mi lesz. Elveszek örökre és soha nem fogom megtalálni magamat. 

Azt hittem, ha az embernek jó állása lesz, jó fizetéssel boldog lesz. Az utóbbi időben jövök rá, hogy mekkorát tévedtem. Istenem milyen nagyot tévedtem!!!!!!! Úgy képzeltem, hogy a pénz ha nem is mindenre, de sok dologra megoldást és gyógyírt jelent. De egy valamire nem. A magányra, az egyedül létre és arra az érzésre sem, ami olyan, mintha teljesen egyedül lennél ebben a világban. 

Rettenetesen sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.