Nap, mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy még mindig egyedül vagyok és mindjárt itt a munka vége.

Mindkettő nagyon elkeserít.

Elkeserít, hogy még mindig egyedül vagyok és nincs is egy lány se aki "tetszene" vagy "érdekelne". Senki sincs.

Majdnem hogy remeteként élem az életem. Reggel bemegyek dolgozni, délután vagy este pedig haza jövők. Közben meg semmit se csinálok. Azaz csinálok, mert dolgozom egész nap, szerintem nem is keveset. De se előtte, se utána nincs programom. Hétvégén döglök vagy döglök. Nincs programom soha. Barátaim sincsenek.

Már nem tudok mit kitalálni. Próbáltam a volt kollégákkal felvenni a kapcsolatot, de nincs sok értelme. Próbáltam haverommal felvenni a kapcsolatot, ő az akivel együtt dolgoztam 6 hónapig és közép suli óta ismerjük egymást, de nem sok értelme. Él a kis világában, el van, mint a befőtt. 
Nincs más akivel tudnék beszélni. Zsvel van, hogy beszélünk és talán sikerül egy aránylag normális beszélgető kapcsolatot kialakítani. De ezt majd úgy is az idő fogja eldönteni, hogy mi lesz. 

Sajnos más tényleg nincs. Érdekes azért, hogy a korombelieknek mind rengeteg barátaik vannak és velük jönnek mennek, buliznak, nyaralnak. Engem még buliba se hívnak és barátaim sincsenek.

Megmondom őszintén ez az év sokkal szarabb, mint a tavalyi. Csak egy igazán jó dolog történt, de az is tavaly év végén. Ott dolgozom ahol mindig is akartam. De már ennek sincs sok hátra. Aztán ki tudja mit fogok csinálni. 

Hol van a vége? Nem látom a jót és a fényt az alagút végén. :(

Azt mondják megváltoztam. Nem olyan vagyok, mint régen. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért, milyen voltam régen?

Miben változtam? Erre általában mindig ugyan azt a választ kapom. Mindenben, de nem tudják pontosan megmondani. Csak változtam. Mindenki a régit akarja vissza belőlem. Sokkal jobb volt a régi Én, mint a mostani? Miért?!

Mindig csak ugyanazok a kérdések. Miért?! Egyfolytában ezt hallani a világban, hogy a változás jó, változni kell, változni érdemes és fontos változni a világgal együtt és az élettel együtt.
Akkor meg mi a probléma az Én változásommal? Talán az, hogy nem vagyok olyan kis elveszett, mint amilyennek hittek egyesek? Egyedül is megállom a helyemet a világban? Nem kell babusgatni vagy mi?
Elvagyok egyedül és kész. Persze még mindig hiányzik valaki mellőlem, de ennyi. 
Azt hallgatom mindenkitől, hogy rég el kellett volna költöznöm és nem itthon élnem. Megmondom őszintén, hogy lehet. Lehet, hogy el kellett volna mennem már itthonról. Csak az van, Én nem vagyok bolond. Minek mennyek el egyedül albérletbe, mikor meg van itt mindenem. Persze, ha lenne valaki akivel azt mondanám, hogy igen mennyünk, mert ki akarom próbálni, milyen együtt élni valaki mással akkor oké. De így minek?

Autó kell nekem, hogy ne legyek senkihez se hozzá kötve és kiszolgáltatva. És egy munka ősztől. Végre egy olyan, ahol talán többet is ki tudok húzni, mint 6 hónap. 

És igen unom már egy kicsit. Unom, hogy mire beilleszkedek valahová és már majdnem mindent tudok és kezdeném élvezni úgy igazán a munkát és a tanulást is, akkor vége. Kezdhetek mindent elölről. Elölről az egész beilleszkedést, mások ki és/vagy megismerését. A bizonyítási folyamatot, hogy nem vagyok annyira béna. 

De igazából lehet el kéne mennem. El, ki a világba egyedül. Van már útlevelem és pénzem is rá. Itt kéne hagyni ezt a megkeseredett, belülről rothadó országot.
Megnézni milyen az élet máshol. Olyan helyeken ahol kicsit jobb az élet. És nem azon idegeskednek az emberek értelmesebb részei, hogy mi lesz holnap vagy holnap után. Hanem egy olyan helyen, ahol tudsz tervezni 1-2 évre előre is. Nem csak 1-2 napra vagy még annyira sem. 
Igen el kéne menni tanulni, dolgozni és élvezni az életet. Végül is most vagyok fiatal. Többé nem leszek 23.

Venni haszontalan dolgokat és költeni baromságokra.

Milyen jó lenne ezeket a gondolatokat megosztani valakivel. És nem csak itt a nagy világba íri. Ki tudja, ki olvasgat bele és ki tudja ki mit von le ebből az egészből. 

Tudom sokkal rosszabb is lehetne. Örüljek neki, hogy nem szemet sepregetek az utcán, van pénzem és családom. Sok embernek sokkal, de tényleg sokkal rosszabb, mint nekem. De ugyebár az elégedetlenség viszi előre az embert a változás felé és nem az elégedettség.

Szóval nem tudom mi változott ennyire meg rajtam, hogy mindenki a régi Ént szeretné visszakapni. Sajnos ez a hajó már elment. Most van. Most ez. Kész.

Most néztem meg a 'Napos oldal' című filmet.

Az ilyen filmeket szeretem. Hogy is mondjam? Talán ez a film a legjobb azok közül amiket idén láttam. 

Rájöttem. Rájöttem, hogy mi az ami fontos.

Minden ember a társát keresi. Minden ember a tökéletes társat keresi. De mit jelent az, hogy tökéletes? Tökéletes mert okos, izmos, duci, nagy a melle, szép a szeme vagy talán tetszik a hangja?
Erre a kérdésre nem tudom a választ, de a film alapján egy valamit le tudtam szűrni. 

NEM a tökéletes párt kell keresni. A kompatibilist, veled legyen kompatibilis. Tudja elviselni a dilieidet és talán még épp ezért szeressen. Legyetek kompatibilisek. Lehet, hogy nem lesz szerelem első látásra, de amikor az ember azt érzi, hogy igen szeretem a másikat. Minden kicsi kis hülyeségével és idegesítő szokásával el tudom viselni, nah akkor megtaláltad a párod. És reméld, hogy ő is ugyan így vélekedik. 

Ajánlani tudom csak a filmet mindenkinek. Szórakoztató, de mégis elgondolkodtató. Nem az a nyáltól csöpögő gusztustalan romantikus szemét amit manapság a lányok/nők néznek. Ez igen is egy jó film. Jó szereplőkkel.

Tetszett. Nagyon tetszett. :)