Péntek.

Nem akartam ma írni és még is neki állok, pedig még csak délelőtt van. Azt gondoltam, hogy ma már jobb lesz, ma már jobbnak kell lennie. Tegnap már nem voltam annyira letargiás. Nem jött össze. Este addig-addig gondolkoztam, hogy biztosan jól esne neki, ha küldenék egy "Boldog Nőnap!" SMS-t. Elküldtem. Válaszolt. "Köszönöm". Mondjuk nem is tudom mit vártam. Választ se. Meghökkentem. Pedig nem tudom, hogy milyen körülmények közt írta, milyen lelki állapotban, de mellbe vágott. Szerintem már csak beképzelem az egészet. Lehet nincs is semmi baja már, csak fáradt, sok a munkája. ÉL.

Hajnalban, de lehet, hogy csak 11 óra körül volt még, megszólalt a telefonom, úgy megijedtem, azt hittem Ő az. 

Változtatnom kell az életemen, mert így nem lehet élni. Mindig mondom, hogy ha valami nem jó változtass rajta, addig amíg jól nem érzed magad a bőrödben. És pont az nem tudja megtenni, aki mondja. El kell engednem. Saját magamat ringatom csak egy olyan álom világba, ahol talán lett volna esélyem. Mindig azt mondta, hogy akkor jó egy kapcsolat és érzi, hogy "szerelmes", ha működik a kémia és van szikra. Nekem ez magas még mindig, de azt tudom, hogy mondta köztük van szikra és kémia is...
Köztünk nem volt. Csak szerettem volna, ha van.

Este megint vele álmodtam - rossz az aki rosszra gondol - csak ott volt és kész. Jobb kedvel keltem. Aztán rájöttem, hogy csak álom volt és tényleg. Eddig lehet, hogy az egész életem egy álom volt és fel kellene ébrednem. 

Zavar, hogy anya egyfolytában kérdezősködik, hogy beszéltem-e vele és mi lenne, ha...
Nem akarom, hogy kérdezgessen, de mondjuk meg értem valahol, nem az vagyok akinek sűrűn vannak ilyen ügyei. Általában el se mondom nekik, mert minek. Nem is szokott lenni mit elmondani. 

Az is zavar, hogy a körülöttem lévőket lassan az őrületbe kergetem azzal, hogy ilyen vagyok. Nem lehet nagyon hozzám szólni, ülök és nézek ki a fejemből. Többször el kell mondani dolgokat, hogy megértsem. Kezdem úgy érezni magam, mint "Bella" az Új hold elején. Üresség és hiány. Mondjuk nem üvöltök álmomban és nem vagyok lány.

Változtatnom kell. Nagyon hamar, nagyon sokat. Meg kell változnom. Élnem kell. Ismerkedni. Élvezni az életet amíg lehet. Én sem leszek fiatalabb. Sok időt elvesztegettem már álmodozással. Ezt is hülyeségnek tartom, hogy írom. Ha ezt apámék tudnák...

Ha valaki olvasná aki ismer és tudja mi a helyzet és unja, hogy "hisztizek" attól innen is bocsánat. Többé nem említem.

Elfelejtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.